Egy- egy jobb mozifilm után sokakban felmerül a kérdés, hogy vajon milyen lehet a főhős, adott esetben az azt alakító kigyúrt, delejes tekintetű szépfiú a magánéletben. A filmben elszántak, rettenthetetlenek, legyőzhetetlenek, de vajon a valóságban milyen szőrös négylábúak ejtették rabul a csodás adoniszok szívét?

Elsősorban hölgytársaimnak kívánok kedveskedni eme rövid kis gyűjteménnyel, de azt gondolom, hogy a férfi olvasók is találnak majd benne szívderítő részleteket.

Íme tehát a cukisági lista, némi pletykával fűszerezve:

Adam Sandler,  a Ki nevet a végén? című film sztárja egy cukorfalat angol bulldoggal osztja meg az életét, akinek a neve találóan Meatball (Húsgolyó).

Asthon Cuther, Demi Moore (ex)férje nagy kutyabolond. Több kutyát is tart, akiket rendszeresen magával visz a forgatások helyszínére. Kedvence a Vida nevű csivava. A képről sajnos nem derül ki, hogy a sármos színésznek fázott a hónalja azért kapta fel a 2 kutyát a földről, vagy valami más oka van annak, amiért kézben viszi őket.

Brad Pitt, a 'Minden idők legszebb szépfiúja' cím örökös nyertese egész falkát tart fenn. Legutóbbi budapesti filmjük forgatására a kutyáikat is magukkal hozták. Íme egy Budapesten készült lesifotó a gyűrött arcú kedvenceiről.

Christian Bale, a sármos Bruce Wayne a Batman filmekből a  berni pásztorok szerelmese. Birtokán két kutyát tart,  Mojo-t,  Ramone-t.
Ritka véletlen hát, ha a mozikban oly sokáig tiltólistán szerepelő filmjében, az Equilibriumban éppen egy berni pásztor kutya megmentése jelenti azt az áttörést, a fordulatot, amikor is a harcművészet szakavatott papja a rendszer szolgálatából a fennálló hatalom ellen fordul. Persze az emberiség és az emberi érzelmek megmentésének érdekében, ahogy az lenni szokott.

George Clooney-t szintén a gyűrött pofa, a dömper testalkat és bájos röfögés nyűgözte le. Két bulldogjának neve Bud és Lou.

Gerard Butler, a skót származású sármőr egy mopsz kislány, Lolita gazdája. A kép tanulsága szerint a kishölgy remekül választ autót. :)

Johnny Depp-nek két rottweilere van Red és Blue, de túl agresszívnak tartja őket ahhoz, hogy szabadon éljenek a gyermekei körül. Beismerte, hogy bár nagyon szereti a kutyáit, de nem bír velük. Ezért Kaliforniában tartja őket egy menő kutyapanzióban, ahol szakemberek foglalkoznak a két ebbel.
Kellemetlen véletlen ezek után, hogy amikor Brad Pitt és Angelina Jolie egy alkalommal megkérte Johnny Depp-et, hogy vigyázzon a kutyáikra Pitték otthonában, akkor a bulldogjuk megtámadta a színészt.
Íme Jacques, Pitt-ék kalózfaló bulldogja:

Jude Law ezekkel a képpel bizonyára belopja magát a kisgyerekes anyukák szívébe. Bevásárlás után éppen az angyalarcú kisfiát és menhelyről befogadott keverék kutyáit sétáltatja. Hát nem édesek?

Leonardo Dicaprio szintén több kutya boldog gazdája. Két befogadott keverékkel, egy francia bulldoggal és egy Baby nevű rottweilerrel osztja meg mindennapjait a sztár.

Rober Pattinson, az Alkonyat filmek romantikus vámpírját megformáló színész egy westie gazdája. Na mi a kutya neve? Na, na mi? :) Hát Patty.

A tinilányok kedvence nemrég befogadott egy másik kutyust hőn szeretett westieje mellé, aki a Bear(Maci) nevet kapta, a népszerű rajzfilmhős, a piknikosarakat fosztogató Yogi Bear(Maci Laci) után. E kép tanulsága szerint a vámpírok tényleg nem szeretik a reggeli sétát a kutyával, ugyanis itt Macit éppen Robert barátnője, Kristen Stewart sétáltatja.

Steven R. Mcqueen, a Vámpírnaplók Jeremy Gilbert-je igazi sportember, aki szívesen fut befogadott keverék kutyájával minden nap a parkban. Az arra sétáló hölgyek legnagyobb örömére póló nélkül.

Taylor Lautner, az Alkonyat trilógia vérfarasa egy egészen kicsi farkast választott maga mellé. Társa Roxy, a máltai selyemkutya. Sajnos úgy tűnik, hogy a filmszerződés imagerombolásra vonatkozó passzusai miatt nem készülhetett közös fotó eddig az évtized legszexisebb farkasáról, ahogy éppen egy kis máltait dédelget. :)

És végül de nem utolsó sorban:
Vin Diesel, a Halálos iramban és a XXX sztárja igazán kemény kutyákat választott magának. Nápolyi masztiffját Roman-nek, stafforshire-bullterrierjét pedig Winston-nak hívják. Roman a közel 80 kg-s apróság nem az a béketűrő alkat. Emiatt a színésznek nemrég bírósági tárgyalási is volt, ugyanis a kutyus megharapott egy producert.

Kétségtelen a legjobb (színész)pasik leginkább marcona megjelenésű, gyűrött arcú kutyákat választanak maguk mellé , legyen az nagy vagy éppen kisebb fajta. Szeretni fogjuk őket férfias döntésükért.

Második helyen állnak a szépfiúk a hatalmas muszklikhoz aligha illő apró ölebekkel. Őket azért fogjuk szeretni, mert olyan kutyát választottak, ami legtöbb nőnek is tetszik.

És hát a szépfiú akkor lesz csak igazán a nők kedvence, ha még jószívű is. Így éljenek leginkább azok sztárok, akik  rossz sorsú állatokat vettek maguk mellé, hogy osztozzanak velük a hollywood-i csillogásban.

Ha szerintetek kimaradt valamelyik színész kutyás-szépfiú a felsorolásból, akkor írjátok meg!

Sok újdonságot lehet megismerni mostanság azzal kapcsolatban, hogy hogyan tudjuk a városban, lakásban élő kutyáink életét boldoggá tenni.

De mi a helyzet a macskákkal?

A lakásban tartott cicának ugyanúgy szüksége van arra, hogy megfelelő életmód mellett energiáit levezethesse.

Íme egy pár tipp arra, hogy mivel édesítheted meg lakásban tartott macskád életét:

A macskák imádnak mindenhova felmászni, magasban lévő felületeken elheverni és onnan álmosan szemlélni a birodalmukat. Sokan azt hiszik, hogy ha egy kisebb fajta, kaparófával felszerelt cicavárat vesznek és azt berakják egy sarokba, ahol az nincs útban, akkor azzal maradéktalanul boldoggá teszik majd kedvencüket. Pedig ezek a prémes kis ragadozók kevéssé megalkuvó természetű lényei a természetnek. Ezt a tényt szépen bizonyítja az a rengeteg alig használt cicavár, amit internetes aukciós házak segítségével próbálnak a gazdik eladni. „Micikének nem tetszett!” jeligével.

A gondos gazdi megfontoltan választ, némi tapasztalat és megfigyelés után kezdi berendezni kedvence életterét.

Érdemes például megfigyelni, hogy a macska hol szeret tartózkodni a lakásban. A leendő cicavár helyét ezek közül a helyek közül kell majd kiválasztani. Amikor meg van a hely, akkor jön a vásárlás. Rengeteg helyről beszerezhetőek a különböző árfekvésű cicabútorok. Az olcsóbbak egy-két szintesek kis kuckóval, a drágábbak 3-4 vagy akár több szintesek, akár 2méter 80 centis magasságig is kaphatóak. Mindenki szabadon választhat a pénztárcája alapján. Persze itt is érvényesül, hogy a drágább=jobb. Nem kell feltétlen a legdrágábbat megvenni, de ha csak egy alacsony építésű 1 szintes cicavárra futja, akkor érdemes azt egy magasabb helyre, például egy stabil asztal tetejére rakni.

       Ha van már tuti cicavárunk, akkor már van „barlangja” a vadmacskáknak. Most kell köré az „erdő”, ahol vadászhat. Na persze, erdő a panelben a 7. emeleten?

A cica mászásigényének kielégítéséhez íme két remek tipp:

       Készíts könyvespolcot a cicának!

Na nem azért, hogy olvasásra bírd őt. A legegyszerűbb 4-5 szintes könyvespolc kis kreativitással kiváló cicamászkóvá alakítható egy fűrész, némi ragasztó és egy kis szőnyegpadló által.

Készíts mászópolcokat a cicának! Ehhez szükséged lesz több falra szerelhető polcra(bútorlap és konzolok), valamit ragasztott szőnyegpadló borításra, ugyanis a macskák nem szeretik a csúszós felületeket. Némi barkácsolás után, a cica méretének megfelelően, lépcsősen a falra szerelve a polcokat csodás mászkókát építhetünk kedvencünknek!

     És hogy hogyan szerettesd meg kedvenceddel az új bútorokat?

A falánk és nem túl aktív cicáknál a legjobb trükk az, ha vajba, vagy tejfölbe mártjuk a cica egy mellső tappancsát, amikor először a bútorra rakjuk őt. Jó esetben ilyenkor elkezdni nyalogatni a mancsáról a finomságot, így nem törődik vele, hogy hova is került hirtelen, így kellemes élményt fog társítani az új helyhez.

A másik megoldás a macskamenta. A macskamenta illata a cicák nagy részere rendkívül vonzó hatással van. Az új bútort csak macskamentakészítménnyel kell megjelölni pár helyen és a macska egyből szeretni fogja.

Milyen berendezési trükköket tudtok még?

HM

Ilyen helyeken az ember ezerféle sztorit olvashat arról, hogy mennyire csodálatosak az állatok, mennyire szeretjük a kutyáinkat, bla-bla… De akkor most nézzünk szépen magunkba. Van azért az a pillanat, amikor megőrjítenek. Amikor legszívesebben szétcincálnád, ágyelőt csinálnál belőle, de minimum kirakod a teraszra. Amikor felrémlik, hogy miért is nem aranyhalat vettél inkább, vagy páfrányt… Na, rémlik már? Éjjel kettőkor átszellemült vakarózás hangja ébreszt, a héten ötödször, és ebből négyszer nem tudtál visszaaludni. Ugye? Vagy amikor századszorra is megpróbálja ugyanazt a stiklit, vagy csak „szimplán” sz..rba fetreng a moziba indulásod előtti utolsó gyorsanleviszem csakegypercre séta alatt.

A kutyatartásnak millió előnye van, csodálatos dolog megosztani velük az életünket. De igenis vannak árnyoldalak. Hullik a szőrük, néha büdik, és igenis vannak idegesítő szokásaik, vagy tulajdonságaik. Amikről persze nem tehetnek, de ettől még ott vannak, és megőrjítenek. Titeket mivel borít ki a kutyátok? 

Egy egészséges ember talán el sem tudja képzelni, mennyi segítséget adhat egy kutya azoknak, akiknek a mindennapi életben sokkal több nehézséggel kell megküzdeni, mint nekünk. Vakvezető kutyák már nagyon régóta szolgálnak az ember mellett hazánkban is, az első mozgássérült segítő kutya azonban csupán 11 éve, 2000-ben vizsgázott le Magyarországon, és volt tíz éven át pótolhatatlan segítője gazdájának, Richárdnak. A Kutyával az Emberért Alapítvány szakemberei  már több mint egy évtizede dolgoznak azon, hogy - Közép-Kelet Európában elsőként. Halló, mozgássérült segítő és rohamjelző kutyákkal segítsék a rászorulók életét.

"A mozgássérült-segítő kutya a gyakorlati segítség mellett - mint azt tudományos vizsgálatok is igazolják - számos, kevésbé látványos, de legalább olyan fontos előnyt hordoz. Közismert, hogy a kutya szeretete és hűsége feltétel nélküli. Ez azt jelenti, hogy egy megfelelően felnevelt kutya képes gazdája érzelmi igényeit nagymértékben kielégíteni különösen akkor, ha az illető embertársaitól keveset kap. Teszi mindezt előítéletek nélkül, függetlenül attól, hogy a gazda esetleg más, mint a többi ember. Ebben a különleges ember-kutya kapcsolatban, melyet a szoros egymásrautaltság jellemez, a kutya, mint odaadó társ, egyfajta biztonságérzetet nyújtva véd a mindennapi stressz káros hatásai ellen.
A kutyáért való felelősség viselése növeli a sérült ember önbizalmát, erősíti önbecsülését. A megbízható társ segítőkész jelenléte csökkenti a másoktól való függés, a kiszolgáltatottság érzetét. Az egészséges emberekre gyakran jellemző a sérülttel szembeni sajnálkozó, ugyanakkor elzárkózó, averzív hozzáállás, mely vizsgálatok szerint a segítő kutyával közlekedő mozgássérülttel szemben jelentősen megváltozik. Sokkal több, gyakran a kutyával kapcsolatos pozitív megnyilvánulás (mosoly, szóbeli kontaktus) érkezik feléje a külvilágból, mely nemcsak a sérült érzelmi elszigeteltségét, társas kapcsolatait befolyásolja kedvezően, de a kutya jelenléte segít elterelni a figyelmet a sérült vagy beteg ember állapota felől aki így önmaga is kevésbé kényszerül "betegség-orientált" életet élni.

Mindezek felismerése, és az utóbbi évtizedek ember-kutya kapcsolatát érintő kutatásai vezettek oda, hogy mára már egyértelműen beigazolódott, hogy a mozgássérült-segítő kutya az általa nyújtott pszichés és gyakorlati segítség révén hatékonyan és költségkímélő módon segíti a hátrányos helyzetű rétegek szociális ellátását, a társadalomba való reintegrálódását.

A kutya mint mozgássérültek számára kiképzett speciális segítőtárs ma már az Egyesült Államokon kívül az EU sok országában ismert, széles társadalmi elismertségnek örvend, nagy sikerrel alkalmazott módszer.

Egy 1994-es amerikai felmérés szerint a mozgássérült-segítő kutyáknak köszönhetően gazdáik átlagosan 72%-kal kevesebb ápolási időt igényelnek akár szakápolók, akár családtagok részéről. Ez Amerikában becslések szerint mozgássérültenként heti több száz dolláros költségmegtakarítást jelent."

Forrás: http://www.kea-net.hu

Lassan két hete, hogy újabb tragédia történt Noszlopon, ahol egy 6 éves kisfiú eset áldozatul halálos kutyatámadásnak. Az indulatok azóta sem csitulnak, ez az eset ismét felkorbácsolta az örök vitát kutyások és nem kutyások között, és azoknak, akik vehemensen kampányolnak amellett, hogy a kutya nem a gyerek mellé való, ez újabb bizonyítékként szolgál. 

A sajnálkozás utólag már sohasem segít, sem az áldozaton, sem a rokonokon, de a kutyán sem, aki - gazdáival ellentétben - vétlen. A megelőzés lenne az egyetlen olyan út, amellyel mindenki jól járhat. Megelőzés lehet persze az is, hogy korlátozzuk a kutyatartás szabályait, vagy magát a kutyát (póráz, szájkosár) de ezek -amint arról itt és más fórumokon is szó esett már- nem kielégítő megoldások, sőt akár visszafelé is elsülhetnek. 

Van azonban egy másik út, nevezetesen a potenciális áldozatok és szüleik oktatása. Magyarországon, de világszerte is a kutyatámadások nagy része 6 év alatti gyermekek ellen irányul, ennek oka részben a gyerekek viselkedése (korukból és hiányos ismereteikből adódóan) de a szülők is árthatnak például a túlzott óvatossággal, amivel félelmet ébreszthetnek a gyerekben, de ellenkezőleg, a túlzott "lazasággal is". (Ide kívánkozik egy személyes történet: a minap egy bolt előtt hagytam kikötve a kutyámat, és mire kijöttem, egy kb 2 éves kislány boldogan ölelgette a vele egy magas kutyámat, anyuka mellettük ült. Mikor mondtam, hogy ugyan az én kutyám megszokta és szereti a gyerekeket, de azért nem kellene idegen, kutyákhoz engedni a gyereket, ha gazda nincs jelen, a válasz annyi volt, hogy olyan aranyos volt a kutya, és biztos nem hagytam volna itt egyedül, ha veszélyes... Az egy dolog, de mit tanul ebből a gyerek?)

Vissza a lényeghez, ami a megelőzés. Magyarországon a Felelős Állatbarátok Egyesülete (FÁBE) működteti a Frakk Programot, amely kifejezetten a veszélyeztetett korosztály oktatására irányul. Minél több óvodába igyekszik eljuttatni rajzos ismeretterjesztő füzetét, mely segít a gyerekeknek felismerni és megérteni a kutya kommunikációs jeleit, illetve megtanít a megfelelő viselkedés alapjaira. A Népszigeti Bemutatócsoport tagjai is rendszeresen mennek óvodákba és iskolába, ahol a gyerekek korához igazított interaktív program keretében, kutyák részvételével oktatják a gyerekeket. 

A nevem Mi.Cir Mi. Kétségtelen, hogy a macskanevek terén is szárnyaló a gazdák fantáziája. Egy macskanévnapokkal foglalkozó weblap szerint Magyarország leggyakoribb macskaneve a Cirmi (míly meglepő), de a Top 20- as listán szerepel a Garfield, a Bagira, a Lucifer meg persze a Cili is. A híres macskákról való elnevezés mellett persze más motiváció is adódhat. Nem biztos, hogy tudni akarom miért, de a weboldal tanusága szerint legalább 40 ember hívja a macskáját Adolfnak, vagy Göringnek, de egy focicsapatnyinál többen vannak azok is, akik a Bruce Willis név mellett döntöttek. Igazi gyöngyszemek is akadnak persze, a sorozatrajongók kedvence gondolom az Esmeralda, de a Rambo is sokat elárul a gazdi érdeklődéséről.

Az oldalra új neveket is lehet küldeni, és a nevek mellett névnapok is találhatók, melyek az oldal készítői szerint nem csupán véletlenszerű választások, hanem kutatómunka eredményei, melynek során a név eredetére, vagy korábbi név-nap párosítást igazoló publikációkra alapoznak. A már meglévő neveknél lehetőség van megjelölni, hogy a mi cicánkat is így hívják e, ezekből az adatokból áll össze a Top 20-as lista.

A Ti macskátokat hogy hívják, és miért pont úgy?

Mert ez mégiscsak más, mint a szuka kutyák ivartalanítása. Utóbbi előnyei szerintem vitathatatlanok, bár megdöbbentően sokszor, még a kutyasulis tanfolyamok vége felé, tehát elvileg tájékozott gazdáktól is találkozom azzal a tétova kérdéssel hogy jó ötlet e, ha lennének kölykök, csak egyszer, mert hát akkor lenyugszik, meg a születés csodája. Innen üzenem, hogy NEM. Nem jó ötlet. Egy ivartalan szuka se nem boldogtalan, se nem szükségszerűen kövér, a menhelyek viszont tele vannak, szóval (remélem) ez nem is vitatéma.

A kanok már nehezebb eset. Egy szuka gazdája könnyebben beláthatja a dolog előnyeit, már csak azért is, mert egy balul sikerült séta után nem feltétlenül szeretne 6-8 ismeretlen apától származó kölyköt nevelgetni (embereknél is a nők kockáztatnak többet, lássuk be), meg egy szukánál nincs is látható nyoma a beavatkozásnak, és tüzelés kényelmetlensége is sokat számít. De mi van a kanokkal? 

A kanok tulajdonosai már nagyobb dilemmában lehetnek. A golyók látható hiánya és más kan kutyák fokozott érdeklődése zavaró lehet, ráadásul sokan viselkedésproblémák (pl. agresszió) és a szukák iránti túlzott érdeklődés, vagy szökdösés megoldására választják az ivartalanítást. Azonban e problémák egy részét sajnos nem oldja meg a műtét, hiszen egy berögzült/tanult agressziós viselkedés nem tűnik el csak úgy, a szökés pedig ún. önmegerősítő viselkedés (azaz a cselekemény magában foglalja a jutalmat) így ha már az eb párszor megszökött, és látta, hogy ez jó, akkor golyók ide vagy oda, lehet hogy később is csinálni fogja. A kan kutyások másik része pont ellenkezőleg, attól tart, hogy túlzottan elveszíti karakterét a kutya, vagy aggasztja, hogy más kanok szukaként kezelik majd a kutyájukat, aki esetleg pont a túlzott "udvarlásra" válaszol majd agresszíven.

Egy biztos: A kanok ivartalanítása a nem kívánt szaporulat megakadályozására kétségtelenül hatásos, és ezt a felelősségteljes gazdának akkor is figyelembe kell vennie, ha kan kutyája van, és mondjuk fennáll a veszélye, hogy történhet "baleset". Higgyük el, nem szép dolog sutyiban kijavítani a kerítést, aztán zavartan köhécselni a szomszéd díjnyertes szuka gazdájának, mikor az a "meglepetés" alomról panaszkodik, aztán drukkolni, hogy egyik se hasonlítson a miénkre.

Meg ott vannak az egészségügyi dolgok is. A heredaganatok és prosztataproblémák sok kutyánál okoznak gondot, jellemzően idősebb korban, akkor azonban a műtéttel járó altatás már sokkal nagyobb kockázattal jár. Érdemes tehát ezért is megfontolni az ivartalanítást.

Kérdés, mi mennyit nyom a latban? Kinek mi a véleménye a nem tenyésztésre szánt kanok ivartalanításáról. (Csak a tisztánlátás végett: tenyésztésre szánt alatt a törzskönyvvel és tenyészszemlével, valamint a megfelelő egészségügyi szűrésekkel rendelkező kutya tudatos, a fajta jobbítását célzó párosítását értem, nem a "deszép kanom van, dejólenne kölyök a szomszéd cuki szukájától" jellegűeket.)

Szóval? Golyók mennek, vagy maradnak?

SN

Gondolnátok, hogy ez a kép egy schnauzert ábrázol? Kutyakozmetikus szakértőnk Bogi - aki nem mellesleg a Toto márka megálmodója - rendre elkápráztat minket elképesztő ehhez hasonló sztorikkal arról, hogy milyen elhanyagolt kutyákkal állítanak be hozzá. Nem ritka, hogy két három éves kutyákat visznek, akik fésülve, gondozva sosem voltak, aztán persze várják a csodát, ami ilyenkor szinte lehetetlen, akár 6-8 órás munka, de gyakran csak a teljes kopasztás segít. Egy másik kozmetikus ismerős is mesélt nemrég egy kemény sztorit, egy szó szerint kemény perzsamacskáról, akinek évek óta fésületlen szőre páncélként fedte be a testét. Páncélossá tudnak válni szegény pulik is, de a schnauzer fajtamentők oldalán is találni hihetetlen képeket arról, hogy milyen szőrgombócokról derült ki, hogy snacik valójában, miután lehámozták róluk a felesleget.

Bizonyos szőrtípusú kutyáknál a fésülés kihagyhatatlan. Egy afgán agár, bearded collie, egy briard vagy bobtail szőre rendszeres gondozást igényel, amit nem lehet elbliccelni. 

A fésüléshez szoktatást már kiskutya/kismacska kortól érdemes kezdeni, cél, hogy az állat megszeresse az ápolást, mert akkor nem kell vele közelharcot vívni minden alkalommal, ami sokat segít abban, hogy a gazda is szívesen csinálja akár naponta. Vannak már erre alkalmas fésüléshez szoktató szettek is. 

Aztán persze vannak, akik nagyon is komolyan veszik a szőrápolást, már már túlságosan is. Vannak kutyák - ők többnyire a kiállítások sztárjai - akik életük nagy részét feltekert szőrrel élik, annak védelme érdekében, vagy hosszú órákat töltenek a kozmetikai asztalon, míg nyírás, fésülés és lakkozás árán nyerik el extrém formájukat. 

Érdekelne a ti véleményetek arról, hogy mennyire jó dolog egészen rövidre nyírni alapvetően hosszabb szőrű kutyákat (mint pl. bobtail, a briard) csak azért, hogy megússzuk a szőrápolást, és hogy mennyire szép dolog csavarókkal, hajlakkal, sőt festékkel dolgozni az extrém megjelenés kedvéért.

Hol van a határ az alapvető, szükséges ápolás (ami szintén türelmet és együttműködést igényel a kutyától) és az öncélú macera között?

SN

Korábban már volt szó arról, hogy Budapesten betarthatatlan és a kutyások számára felháborító rendelet van érvényben, melynek értelmében csak pórázon szabad a kutyákat közterületen sétáltatni. Ennek betartását úgy tűnik a tavasz eljöttével fokozottan ellenőrzik a népszerű városi kutyaeregető helyeken, mint például a Hajógyári Sziget. A témáról mindenkinek véleménye van, kutyatartóknak, kutyaszeretőknek, kutyát nem szeretőknek, merőben eltérő. Valahol mindenki érintett, sőt sértett. A kutyatartók sértettek, hiszen - a vállalhatatlanul viselkedők miatt - a normális kutyatartók kényszerülnek illegalitásba, de sértettek azok is, akik félnek a kutyáktól és így nem érzik biztonságban magukat. 

Ahhoz, hogy eljöhessen az az idő, amikor a címben szereplő mondat mindenki számára természetes lesz, még sok tennivalónk van. Mert be kell látnunk, hogy Magyarország kutyatartási kultúrája bőven küzd még kihívásokkal. Mert bár a Tükör Iskolákban keményen dolgoznak azon, hogy az onnan kikerülők valóban méltó képviselői legyenek a kutyás társadalomnak, attól sajnos most még igaz, hogy a mostani szabályoknak van némi alapja. Nevezetesen azok, akik egyáltalán nem képesek kontrollálni a kutyájukat, és ezzel veszélyeztetik annak testi épségét, sőt extrém esetben másokét is. 

A póráz nem megoldás. A póráz egy meglehetősen kezdetleges eszköz a probléma elfedésére. Olyan, mint mikor az orvos gyógyszert ír fel egy tünetre, ahelyett, hogy megkeresné a betegség okát, és azt kezelné. A póráz veszélyes. Elhiteti a gazdával, hogy uralja a kutyáját, pedig nem, sőt. Egy világéletében pórázon tartott kutyának esélye sincs megtanulni, hogyan kommunikáljon más kutyákkal, és sosem lesz behívható. Ennek következtében potenciálisan veszélyes lesz a környezetére. Aztán ha a póráz egyszer elszakad, vagy a gazda elejti, akkor csak a kétségbeesett és hatástalan kiáltozás marad. Az, hogy a gazda, vagy az épp körülötte lévők esnek e kétségbe, az a kutya méretétől, habitusától és aktuális szándékától függ. 

Minden kutyának joga lenne tehát póráz nélkül élni, de a gazda felelőssége lenne, hogy a szükséges tudás elsajátítását követően csatolja azt le, közterületen. Egy jó kutyaiskolában ma már póráz nélkül folyik az oktatás, hogy a gazda szembesüljön az esetleges behívási és egyéb problémákkal, és képes legyen megoldani azokat.

Egy jobb kutyás világ kulcsa tehát a tanulás és nem a póráz, illetve némi odafigyelés, és annak a felismerése, hogy attól, hogy mi szeretjük a kutyánkat, még nem biztos hogy más is. Egy megfelelően kézben tartott, szocializált, póráz nélkül sétáltatott kutya, egy figyelmes gazdával sokkal kevésbé veszélyes, mint egy pórázba és szájkosárba gondosan becsomagolt "zsákbamacska" aki ha elszabadul, ki tudja hol áll meg. És akkor még csak az emberek szempontjait vettük figyelembe. Hogy a kutyának mennyivel jobb az első változat, azt mondani se kell.

Bízzunk benne, hogy a mostani szabályokat hamarosan megváltoztatják. Az viszont a kutyások feladata, hogy alaptalanná tegyék azokat.

SN

Kutyák a Facebookon, saját adatlappal. Gyerekes, jópofa, idegesítő vagy sem, sokan csinálnak saját profilt kutyájuk számára, és keresnek ismerősöket, töltenek fel képeket, kezelik az oldalt, annak ellenére, hogy a kutya (cica) külön profiljának hasznossága megkérdőjelezhető. Magyarországon is egyre terjed mindez, a Facebook őshazájában Amerikában már felmérést is készítettek, bár a megkérdezettek száma az összes felhasználóhoz képest csekély.

409 amerikai Facebook felhasználó kutyatulajdonos megkérdezésével készült el az a felmérés, melyből kiderül, hogy 14 % a kutyájának is külön profilt készít. Ezeknek az ebeknek 42 százaléka rendelkezik maximum 25 ismerőssel, a többieknek több van, tehát egészen aktív közösségi életet "élnek." A Twitter profil sokkal kevésbé népszerű, a megkérdezettek csupán 6%-a csinál ilyet külön a kutyája számára. 

A megkérdezettek legnagyobb része (81%) 500 Dollárnál többet költ ebére évente, 6% ennek tízszeresét 5000 Dollárt fordítja kutyájára. 

A Dogbook alkalmazás egyébként pont e célcsoport számára készült, mármint akik ellenállhatatlan vágyat éreznek arra, hogy kutyájuk adataival és életével lássák el a világhálót.

Ti csináltatok e külön Facebook profilt kedvenceteknek?

SN

A kutya és macskaajtó nagyon király találmány, de vannak hátrányai. Visszavonhatatlanul be kell építeni az ajtóba, ami nem biztos, hogy jó, ráadásul néha lehetetlen is, egy megerősített hiperszuper biztonsági ajtóba ember legyen aki belefarag egy ilyet. A nagyobb kutyaajtók pedig akár veszélyesek is lehetnek, hiszen a gyerek is ki tud rajta szökni, vagy akár más, nem kívánt vendég meg be. Másrészt nem feltétlenül jó a teljes önállóság, nem árt, ha kontrolláljuk az eseményeket, és kedvencünk nem közlekedik tudtunk nélkül ki, be.

Kézenfekvő és egyszerű a megoldás: meg kell tanítani csengetni az állatkát. Tony Vena 77 éves nyugdíjas üzletember fejéből pattant ki a zseniális ötlet, a speciális csengő, amellyel a macsek/eb tudja jelezni, ha bejönne. Tulajdonképpen egy megfelelő magasságban elhelyezett szerkezetről van szó, amely úgy van kialakítva, hogy az állat könnyen meg tudja azt nyomni. Ezt követően egy jellegzetes hang hallatszik, és mi nyithatjuk az ajtót. 

A tanítás pozitív megerősítésen alapszik (a klikkert használók tudják miről beszélek) ahol először kaja a csengetést követő jutalom (ekkor tanulja meg az állat lenyomni a csengőt) majd a jutalomfalatot leváltja a beengedés, mint pozitív megerősítés. 

Természetesen kutyáknál is használható a dolog, ki és beengedésre egyaránt. A kutyák együttműködőbbek, ezért könnyebben taníthatók, de a macskáknál is jó eredményt lehet elérni, már néhány alkalom után is. (Naná, hiszen nekik is érdekük fűződik a dologhoz:D)

Persze a tanítás és a használat során be kell tartani pár szabályt, a csengető hangját (akár a klikkerét) pozitív megerősítés (beengedés) kell kövesse minden alkalommal, de legalábbis túlnyomó többségben, különben a viselkedés kialszik, vagyis az állat nem fogja használni a csengőt. 

Egyszerű és nagyszerű. 

Mivel a magyar híresen sufnituningos nemzet, akár saját fejlesztésű csengővel is próbálkozhatnak a MacGyver szimpatizáns ezermesterek. Ezeket ne felejtsétek el megosztani velünk:D

SN

1977 február 4-én este, Londonban nyomtalanul eltűnt Janie Shepherd. A csinos ausztrál hölgy jelentős vagyon örököse volt, így eltűnése is nagy port vert fel. Ez volt az az ügy, ahol az angol bűnüldözés történetében először vetettek be ilyen célra keresőkutyákat, melyeket akkor a kábítószer kereső kutyákhoz hasonlóan képeztek emberkeresésre. Notting Hill 110 kilométeres körzetében keresték a 24 éves nőt, eredménytelenül. Holttestére végül 10 héttel később kerékpározó gyerekek akadtak rá, véletlenül. Gyilkosát sosem találták meg.

A kereső kutyák képzése azóta angliában, és világszerte is nagyon sokat fejlődött. Halott és élő emberek keresésére külön képzik a kutyákat, és a szolgálati illetve a mentőkutya képzés mellett a klasszikus nyomkövetés után a légszimatos emberkeresés már a kutyás sportok világában is helyet kapott. A mantrailing nevű sport lényege, hogy a kutyát ember keresésére képezzük, úgy, hogy a levegőben hagyott szagnyomokat követve jusson el a célig, ahol a keresett személy és a vele járó jutalom várja. Ezzel a módszerrel sokkal nagyobb terület kutatható át, sokkal gyorsabban, ez persze a kutyavezetőtől is komoly fizikai állóképességet követel, hiszen magasabb szinten nem ritka a több kilométeres útvonal sem, melyet a kutyát követve viszonylag gyors tempóban kell megtenni. A mantrailing ma Magyarországon még csak a szolgálati kutyások körében űzött sport, a Népszigeti és Őrmezői kutyaiskola azonban már elkezdte a komolyabb ismerkedést az új sportággal, így remélhetőleg hamarosan szélesebb körben is elterjed nálunk. A mantrailig sportról nemsokára részletesebb bemutató cikket olvashattok a Vakkantó Webáruház kutyás sportokat ismertető oldalán is.

Bárki, aki netezik, nap mint nap találkozhat eladó kiskutyák hirdetéseivel. Aki pl. levelezik gmailen és sokat használja a "kutya" szót, mint a magunkfajták, azt a Google okos rendszere pláne megtalálja ilyen jellegű hirdetésekkel. Az internet előtti időkben, a kutyavásár lehetett a szaporítók fő piaca, emlékszem régebben a kutyakiállítások parkolóiban is sorra kínálták a kutyákat, őszintén remélem, hogy a MEOE tett lépéseket azért, hogy ez megszűnjön. 

Ezek az állatvásárok persze korántsem jelentettek akkora lehetőséget, mint a net. Egy szaporítót csakis az mozgat, hogy minél hamarabb, minél jobb áron értékesítse a kutyákat, nem törődik azzal, mi lesz a további sorsa. Sajnos megteheti, Magyarországon az ellenőrzés, és a szankciók mondhatni nevetségesek, első olvasatra azt sem könnyű eldönteni, hogy valójában ki számít szaporítónak, így mindenkinek a maga lelkiismeretére van bízva, honnan választ. A net pedig csábít, és csodás lehetőségeket ad a vásárló "behálózására". Kezdjük ott, hogy a hirdetéshez mindenki olyan képet csatol, amilyet nem szégyell. Pattant már ki olyan balhé, hogy neves tenyésztő a saját fedezőkanjának fotóját találta egy "noname" hirdetésben, amihez persze semmi köze nem volt. Aztán persze láltatlanban a hirdető írhat is amit akar, mit tudhatja azt az érdeklődő, hogy igaz e. Mert míg egy kutyás magazinban szemet szúr, hogy ha valaki évek óta ugyanazzal az egy képpel és szöveggel hirdet. (Van ilyen.) Addig a neten ezt nem olyan könnyű felfedezni. Aztán ha a jól csengő szövegnek bedőlt a vevőjelölt, el lehet kezdeni hosszasan levelezni. Mire oda jut az érdeklődő, hogy élőben lássa a kiskutyákat (a szüleiket persze nem, mert a "kedves eladó" számtalan kifogást képes találni, hogy éppen miért nem akarja megmutatni őket), szóval mire eljut a kiskutyákig, tulajdonképpen meg van győzve. Hiszen annyit leveleztek. Meg el is utazott a világ másik végére, esetleg épp az eladó jött el "messziről, csak az ő kedvéért" a kutyával. Ráadásul míg a piacon max. a környékbeliek akadhattak horogra, addig a net bárhová eljuttathatja a hirdetést a gyanútlan, vagy éppen jól járni akaró célcsoportnak. 

Vajon mit lehetne tenni, az ilyen jellegű hirdetések ellen? Elég a felvilágosító munka, vagy drasztikusabb lépés kellene? Egyáltalán hirdet tisztességes tenyésztő a neten kutyát? 

Január vége állítólag az év legdepisebb időszaka... A vicces videók letöltögetése némileg javíthat ezen, de egy kiadós kutyasétáltatás is megoldás lehet. Nézni, ahogy a kutyák szaladgálnak a hóban és játszanak, egyszerűen vidámabbá teszi az embert. A macskásoknak meg ki sem kell menni a házból :D Ez a videó már igazi klasszikus, de nem lehet elégszer megnézni:DD

Retinaszkenner engedi be a két német dogot abba a luxus kennelbe, melyre több mint 400.000 Dollárt költött gazdájuk. A neves tervező által megálmodott kennel nem nélkülözi a medencét, a plazmatévét és természetesen légkondicionált. Mások saját házuk "kicsinyített" mását építtetik meg, ami persze még így is jóval nagyobb, mint amekkorára a kutyának szüksége van. És mielőtt még bárki azt hinné, hogy ez csak az Amerikaiak fejlövése, nos... Magyarországon is rendelhető luxus kutyaház, a legdrágább amit találtam 3.700.000 Forintba kerül, igaz, ebbe 3 kutya is belefér, de előtetővel, terasszal, és hidraulikus tetőemelővel akár másfélszer ennyibe is kerülhet. És ez még nem is egyedi darab, bár színt lehet választani...

Felmerül a gondolat: mi az a luxus, ami még elfogadható, sőt bizonyos esetekben szükséges (pl. egyes fajták etetése és tartási körülményei) és mi az, ami már egyértelműen értelmetlen, és hülyeség? Nyilván van olyan része a kutyatartóknak, akiknél már egy jobb minőségű kutyapárna, vagy szuperprémium kutyatáp is kiveri a biztosítékot, mások meg lehet, hogy azonnal megrendelnék a luxuskutyaházat is, ha futná rá. (Esetleg van olyan akinek futja és vett is?) Komolyan érdekelne, hogy kinél hol a határ. 

A Vakkantó Webáruház első reklámfilmje elkészült! A főszereplő Peru, Vámosi-Nagy Nóra 2 éves argentin dogja... Nóri gyakorlott filmkészítő, hiszen a Népszigeti bemutatócsoport nagy sikerű videóit is ő rendezte. Peru klikkerképzéssel készült a szereplésre, Nóri ebben is komoly tapasztalattal rendelkezik, könyvet is írt a témáról.

Megvan, ki nyerte az X-Faktort. A vélemények megoszlanak, szakmai és egyéb szempontok alapján vérre menő vitákat folytatnak a rajongók. Az kétségtelen, hogy a hang mellé a jó kiállás, egy helyes pofi sem árt, és követelmény, hogy a versenyző különböző stílusokban is megállja a helyét.

Mischka a husky kétségtelenül megfelel ezeknek a szempontoknak. Nem kispályázik, legsikeresebb videóját több mint 29 Millióan töltötték le a Youtube-on, gazdája pedig jó mentornak bizonyul, sokat gyakorol Misivel, és a marketinget sem hanyagolja el, közel 200 videót töltött már fel.

Állítólag bizonyos fajták "dalos kedvűebbek", a husky ezek közé tartozik, de a beagle és argentin dog tulajdonosok is tudnának mesélni szerintem. Itt van Misi TV szereplésének felvétele (Mi magyarok szeretünk magyarosítani a sztárokat, így Bálvány Béla és Csoda Pista után az internet kutya üdvöskéjét is nemes egyszerűséggel "lemisizhetjük", bár ami azt illeti, szuka.):

Miska összes éneklős-beszélős videója itt található.

Ha kapunk saját készítésű éneklő kutyás videókat, annak fogunk örülni, ki tudja, ha sok jó összejön, még verseny is lehetne:D

SN

Aki itt olvasgat, az már nagy valószínűséggel tudja mi a KONG. De hát a Google mindenkinek tartogat meglepetéseket, aki véletlenül tévedt ide, annak azért belinkelem, erről van szó. A KONG legnagyobb hibája, hogy nem én találtam ki, hanem még 1976-ban Joe Markham. Azóta kutyák millióit foglalja le az egyszerűségében zseniális találmány, amit mindenféle finomsággal lehet megtölteni, és míg ebünk ennek kibányászásával vesződik, addig megkíméli a kanapét, a hűtőt és a Herendi gyűjteményt. Persze nem csak pusztítóknak ajánlott, bármilyen kutyát le lehet vele kötni hosszabb ideig, hiszen sudokuzni mégsem ülhetnek le, amíg a gazdinak más dolga van.

Szóval csak meg kell tölteni, és kész. Na jó,de mivel? A száraztáp az mégse igazi meglepi (a Kinder tojást se sárgaborsófőzelékkel töltik meg), az előre gyártott töltelékek nagyon jók, de állandó alkalmazásukat minden bizonnyal lenézik a kreatív háziaszonyok. Mit lehet akkor még a KONG-ba tenni?

Az a jó, hogy gyakorlatilag bármit, amit a kutya szeret. A fantázia szab csak határt, két dolog lényeges, egyik, hogy azért kipiszkálható legyen, másrészt az sem hátrány, ha könnyen eltávolítható a felesleg a lakás kényesebb részeiből, mint amilyen a perzsaszőnyeg például. Néhányan a kollégák közül kísérleteztek főtt rizzsel, na azt nem ajánlom, mivel az első pontnak túlontúl megfelel, ellenben a másodiknak egyáltalán nem.

A KONG-nál persze erre is előbb gondoltak, mint én, és már a hivatalos weboldalon is közölnek "recepteket", amik otthon található alapanyagokból készülnek, elég egyszerűen, íme néhány:

Lehet pl. tölteléket csinálni banánból, búzacsírából, és joghurtból. A hozzávalókat összekeverjük, beletöltjük a KONGba és 4 óra fagyasztás után kellemes hűsítő játékkal játszhat az eb.

Alma és répadarabokkal, vagy más gyümölcsökkel, zöldségekkel is tölthető KONG, persze csak akkor ha  a kutya szereti ezeket. "Dugóként" itt is használható összenyomkodott banán.

Húsdarabkák is használhatók, krémsajt tömítéssel.

A mogyoróvaj tipikus amerikai dolog, magyar háztartásban rikábban lelhető fel, de érdekes lehet kipróbálni.

Ja és ha már mindenféle extra csemege került elő, érdemes gondolni a kalóriák égetésére is. A közhiedelemmel ellentétben a KONG nem csak heverészés közben használható. Kerti kutyáknál pl. fel lehet kötni fára (persze úgy, hogy elérje a kutya) így a kiszedéshez mozogni is többet kell majd. Ebben az esetben a száraztáp az ideális töltelék, mert az lökdösésre is kiesik előbb utóbb.

A lehetőségek száma végtelen, akinek van tuti receptje, ne titkolja!

SN

Ahogy mondják, nem az a baj, hogy nagy az Isten állatkertje, hanem hogy alacsony a kerítés. Ezen néha nevetünk, de ha állatvédelemről van szó, inkább sírunk... A Noé állatothon alapítvány munkatársainak áldozatos munkáját nem kell bemutatnunk. Nem véletlen, hogy tettekkel, anyagiakkal, vagy akár csak együttérzéssel is sokan támogatják őket, Webáruházunk Facebookos játékát is ők nyerték meg, mivel ők kapták a legtöbb támogatói szavazatot. 

Weboldalukat böngészve akadtam rá a "Sokkoló" menüpontra, amiben  - bár a cím alapján ezt vártam volna - nem borzalmas állapotban lévő mentett állatok, hanem hihetetlen sztorik vannak összegyűjtve arról, hogy egyes embereknek mit jelent az állattartás, mit jelent egy kutya, vagy egyáltalán csak mennyire képesek értelmes párbeszédre, vagy szövegértelmezésre. Minden tiszteletem a Noésoké, hogy rendelkeznek annyi humorral a látott szörnyűségek közepette, hogy egy ilyen gyűjteményt is létrehoztak, mulatságunkra, okulásunkra, szörnyülködésünkre...

Kedvcsinálónak íme egy történet:

A Noé Állatotthon telefonja megcsörrent egy szép tavaszi napon:

- Jó napot kívánok, Noé Állatotthon Alapítvány, miben segíthetek?

- ITTEN BANDUKOL EGY KUTYA! - harsogja válaszként a telefonba egy be nem mutatkozó hang.

- Ööö... és pontosan hol?

- HÁT ITTEN AZ ÚTTESTEN!

- Pontosan milyen úttesten?

- HÁT ITTEN A NAPLÁS ÚTON! ITTEN SÁNTIKÁL!

- És szuka vagy kan?

- AZ LESZ!

- Öööö..? Tehát szuka vagy kan?

- KAN! DE ÚGY NÉZEM VEMHES IS!

- És esetleg meg tudja fogni, míg odaérünk?

- NEM, MERT IGEN SEBESEN MOZOG! DE NEM IS ÉREK ERRE RÁ! - és se szó, se beszéd kinyomja a telefont.

ööö...

SN

forrás: www.noeallatotthon.hu

Mi utáljuk az esőt. A kutyám és én. Úgy testületileg. Ő mondjuk jobban. Én értékelem azt a részét, amikor nem kell kimennem az esőbe, élvezettel nézek ki az ablakon egy meleg teával és egy jó könyvvel felszerelkezve, plédbe burkolózva, és elégedetten nyugtázom, hogy nekem ma nem kell oda kimennem, kárörvendéssel vegyes sajnálkozással gondolok azokra, akiknek halaszthatatlan dolguk akad, netán kutyát kell sétáltatniuk esőben. Nekem nem kell. Az én kutyám ugyanis annyira útálja az esőt, hogy egyszerűen nem megy ki. Többszöri szigorú felszólításra blazírt képpel elvégzi a dolgát a legközelebbi füves szakaszon, ha mégis lemegyünk, de közben olyan szerencsétlen pózban feszeng, hogy rossz nézni. Emellett ronda is. Ha elázik - muhaha! szóval ha véletlen víz éri - olyan, mint egy csapzott mogorva felmosórongy. Ettől még szeretem, ezt csak tényként szögeztem le. Ő ilyen. Azt hiszem, hogy veszek neki egy ilyen frankó kabátot. Ettől minden bizonnyal nem fogja megszeretni az esőt, viszont nem lesz ronda, illetve a hóban sem fog fázni. (Ez utóbbit szereti, egészen addig, amíg rá nem jön, hogy vízzé változik előbb utóbb, vagy kis golyócskákká, amik a lábujjai közé ragadnak. Ekkor jön a szerencsétlen sánta kutyás rész, ezt most mellőzőm.)

Szóval addig is, amíg itt ülök békésen nézve az esőt, kiskutyám pedig itt fekszik, magasról téve az esőre, lássunk a két végletet olyan kutyákról, akiknek szintén van némi kettyójuk az esővel...

Íme, az őrült:

Aki talán még nálunk is jobban gyűlöli...és nyer:D

A ti kutyátok mit csinál esőben?

SN

Na igen. Én egész gyerekkoromban kutyáért könyörögtem, (nem kaptam) de tulajdonképpen a szüleimnek ezzel még szerencséje is volt, mert ugyanezzel az erővel kígyót is kérhettem volna. Vagy bármi mást. Például patkányt, vagy görényt. Mert mi van akkor, ha a gyerkőc valami olyan állatot szeretne, aminek khm... finoman szólva sem a legjobb a PR-ja. Szerintem az antikedvenc a lista élén a kígyók állnak, és a többi hüllő sem lehet nagyon népszerű. Pedig vannak érvek mellettük: Egy hüllő nem igényel annyi foglalkozást, mint egy kutya.  Nem viseli meg lelkileg, ha pár napig a szomszéd eteti, vagy a gyerkőc táborozni megy és hetekig nem néz felé. Persze azért gondozni kell őket, ráadásul némelyik egészen extra tartási körülményeket igényel, ráadásul az élő egérrel etetést sem mindenkinek veszi be a gyomra. Ha valaki a családból allergiás a kutyára, vagy macskára, az nagyon megnehezíti, esetleg lehetetlenné is teszi ezek tartását. Egy hüllőnél a szőrallergia szóba sem jön (meglepő mi?)

Patkányok: Általában ők sem a szülők álmai, pedig nincs velük több gond, mint egy hörcsöggel, viszont sokkal szociálisabbak. Klikkerrel kiválóan taníthatók, akár egészen elképesztő feladatokra, de mégsem kell őket naponta sétálni vinni. A névről persze mindenki a macskányi méretű csatornapatkányra asszociál, pedig a megfelelő helyről vásárolt patkányok nem jelentenek több veszélyt, mint bármilyen más házikedvenc, és szerintem nagyon aranyosak is.

Görény: A közhiedelemmel ellentétben nem büdös (van szaga, de a kutyának, macskának is van) nem rágcsál (mert nem rágcsáló), és ha megfelelően ven nevelve, nem is harapós. Igaz, közel annyi időt kell rászánni, mint egy kutyára, kizárólag ketrecben nem tartható, de azért napi háromszori sétát sem igényel. (Pórázon, hámmal lehet és kell is sétáltatni, csak vigyázni kell a kutyákkal) Ivartalaníttatni, oltatni kell.

Szóval mielőtt zsigerből nemet mondunk egy kérésre, érdemes elgondolkodni, nem biztos, hogy olyan szörnyűséget kér az a gyerek. Persze vannak alapszabályok, amiket nem lehet elégszer hangsúlyozni:

- Csak akkor vegyünk állatot, ha mi is akarjuk (olyan nincs, hogy soha nem kell nekünk etetni, takarítani, vagy hozzáérni)

- Ne hagyjuk az állatot a gyerekkel felügyelet nélkül

- Ajándékba, váratlan meglepetésnek soha ne vegyünk állatot senkinek, a gyereknek se.

- Egy állat tartása pénzbe kerül. Ha beteg, akkor akár sok pénzbe.

Nektek milyen tapasztalataitok vannak a "nem szokványos" állat + gyerek kombinációval?

SN

Úgy döntöttem leadok pár kilót, ezért visszafogom az evést. Ennek következtében másra sem tudok gondolni. Vigasztal, hogy nem vagyok ezzel egyedül. Kiskutyám is hasonló mentalitással bír, ő azt hiszem túl is szárnyal, mondhatni élete központi kérdése az evés. Nemrég eszembe jutott, mennyi hülyeséget megevett már, gondoltam belenézhetnénk kicsit a témába.

Szóval Skoda kutyám evett már színes gumilabda darabokat - itt a végeredménynél egyértelműen nyomon lehetett követni, mikor ért ki a labda. Ha teheti fogyaszt cukorspárgát, nagyobb mennyiségben (egyszer másfél métert megevett, ki is jött, nem részletezném hogyan, de szerencsém volt, utóbb tudtam, meg, hogy ez milyen veszélyes, hiszen a spárga képes felcsavarni a beleket, és ez akár végzetes is lehet). Aztán még kölyökkorában egyszer egyedül hagytam éjszakára, mire kirágta a konyhában a tápos zsákját, és nagyjából a felét megette (kb. egy heti adagja...)

Na persze Sko csak zsenge kezdőnek számít pl. Dixie, a 10 éves dalmata mellett, aki azért került műtőasztalra, mert a Kinder tojással együtt egy Homer Simpson figurát is elfogyasztott... Kollégája egy játékkutyát gyűrt le egyben, amint a mellékelt ábra szépen mutatja...

Ez most ilyen sztorizós kommentelős lenne:D írjatok, miket evett már meg kedvencetek...gondolom a macskák is képesek meglepit okozni...

SN

A valaha élt legeredményesebb magyar nyomozókutya Kántor, a német juhász volt. Vezetőjével Tóth Tiborral 1953 és 1964 között dolgozott együtt és munkájukat érdekességek, sok dicsőség, és egészen hihetetlen számok jellemzik:

- Vezetője fiatal kutyák bemutatásakor az utolsó 3 kutya közül választotta ki azt, aki a legjobban felfigyelt a hangjára

- 11 év alatt Kántor a jegyzőkönyvek tanusága szerint 78.000 kilométert tett meg nyomon.

- Élete során 536 bevetésből 279 alkalommal volt sikeres, ezzel minden idők legsikeresebb rendőrkutyája

- Munkája során 1,2 millió forintnyi betörés és lopás során eltulajdonított értéket szerzett vissza (ne feledjük, az ötvenes hatvanas évekről van szó, amikor 1,70 Ft volt egy kiló kenyér...)

- Tóth Tibor 3 év alatt dolgozta ki azt a szagazonosítási módszert, melyet azután egész Európában alkalmaztak

- Kántort egyetlen ember etethette: saját gazdája. Rajta kívül senkitől nem fogadhatott el ételt.

- A leghosszabb követése másfél napig tartott, több mint 100 kilométeren keresztül

- 1964-ben Kántor egy határsávban elhelyezett aknától pusztult el. Vezetője 100 szál vörös rózsával búcsúzott tőle

- 1975-ben öt részes filmsorozatot készítettek a világhírű rendőrkutya kalandjai alapján, amiért 6 millió forintot fizettek a rendőrségnek, továbbá Tóth Tibort is alkalmazták tanácsadóként, óránként 800 Forintos órabérben

- Kántort a filmsorozatban fia, az  előnyösebb külsejű, de jóval szerényebb képességű Tuskó alakítja

Hát ez így keményen hangzik. Mielőtt bárki megbántódna, leszögezem: magam is meghatódom a szívszorító történeteken, melyek sírhalmokon életük végéig hűségesen gubbasztó kutyákról szólnak, vagy olyan állatokról, akik gazdájuk halála után nem ettek, depressziósak lettek és nemsokkal később elpusztultak. Az sem kérdéses számomra, hogy a kutyák is gyászolnak a maguk módján, vagyis megviselheti őket egy szeretett társ elvesztése, legyen az fajtárs, más állat, vagy épp a család egy tagja.

Azonban ahogy nekünk embereknek túl kell tennünk magunkat a gyászon, vagy más tragikus változáson az életünkben (pl. válás, baleset) úgy a kutyáknál is a természet rendje, és a fennmaradás záloga, hogy megbirkózzanak ezekkel az eseményekkel.

Egy általam nagyra tartott kutyaoktatótól hallottam azt a véleményt, hogy amelyik kutya a gazdája után hal, annak jobb is úgy, ott valami nem volt rendben.

Hasonló a helyzet a gazdaváltás esetében is. Nem azonnal persze, de szerintem az a szükségszerű és normális, hogy a kutya túltegye ezen magát hosszabb rövidebb idő alatt, vagy legalábbis képes legyen élni a megváltozott helyzetben is. Persze minden eset más, függ attól, mennyi idős volt a kutya, és milyen körülmények közül, milyen módon került ki a megszokott környezetéből, illetve egyáltalán kikerült e. Ez nyilván nem jelenti azt, hogy ész nélkül passzolgassa mindenki a kutyáját, hiszen ez az állatnak egyáltalán nem jó, és kétségtelenül okozhat életre szóló törést is.

Ha valakinek ez még mindig túl kegyetlennek hangzik, vetítsük mindezt az emberi oldalra. Szomorú tény, de semmiképpen nem normális, ha valaki belehal kutyája elvesztésébe, de még az sem, ha emberi társa vagy szeretett rokona után hal valaki, vagy egy válás, szakítás okozza a halálát.

Egy szeretett lényt meggyászolni, hiányát érezni, emlékét őrizni egy életen át szükséges. és fontos. A folytatás és a tovább élés azonban ugyanúgy a természet rendje...

SN

Király hatásvadász cím nemigaz? Hát persze hogy nem nálunk, hanem Svájcban. A törvényt, amely úgynevezett "kutya jogosítványt" ír elő azok számára, akik otthonukban kutyát akarnak tartani, még 2008-ban hozták, azonban idén októberig adtak haladékot a kutyatulajdonosoknak a képzés elvégzésére. Nagyon komoly dologra nem kell gondolni, egy 4 órás elméleti tanfolyamról van szó, amely alapvető kutyatartási szabályokat ismertet, de már ez is fényévekre van a Magyarországi helyzettől. Az alap szabályt egyes kantonokban szigorították is, Lausanne - ban pl. egyes veszélyesnek nyilvánított fajták (pl. rottweilerek) tulajdonosainak 72 órányi különleges tanfolyamon kell részt venniük, ahol egyebek mellett a behívást oktatják. Nem minden kutyatulajdonost boldogít a hír, egyesek az anyagi szempontok miatt reklamálnak, mivel egy óra 18 euróba (több mint 4500 Ft) kerül, bár szerintem ez a svájci jövedelmek mellett kifejezetten kedvező összegnek számít.

Aki nem tartja be a szabályt, több száz eurós büntetésre számíthat.

Íme az élő példa: van lehetőség ezt létrehozni. Más kérdés persze, hogy a körülmények teljesen mások, Svájcban a törvény mindössze 40 ezer kutyatartót érint, Magyarországon átlagosan minden ötödik embernek van kutyája, Budapesten pedig az európai nagyvárosok között a legnagyobb arányban. Ez nyilván megnehezítené egy ilyen jellegű törvény betartatását és az ellenőrzést, de még a kivitelezést is, hiszen a képzést is megfelelően meg kellene szervezni, illetve szakmai szempontok alapján eldönteni, hogy milyen szervezetek, kutyaiskolák jogosultak a képzésre. De nem lehetetlen!

Svájcban már rájöttek, hogy a kutyatámadásokért a gazda a felelős, reméljük nálunk is mihamarabb elterjed ez a nézet. A téma ismét előtérbe került egy nemrégiben történt kutyatámadás kapcsán, melynek során négy angol bulldog támadott meg egy férfit. A kertből kiszabadult állatok esete is bizonyítja, hogy nem működőképes az a vonal, amely a kutyák fizikai korlátozásában (kerítés, póráz, szájkosár) látja a megelőzés kulcsát, hiszen ezek az eszközök nem hogy nem oldják meg a problémát, de akár súlyosbíthatják is, vagy egyenesen előidézhetik azt.

Szóval itt egy téma, amiben igazán érdemes lenne majmolnunk a "nyugatot"...

SN

forrás: http://www.inforadio.hu; www.tv2.hu