Nemrég került fel a hazai tűzoltóportálra a hír, hogy egy macska csodával határos módon túlélte a motortérben való utazást. Az autó tulajdonosa a benzinkúton hallott furcsa nyávogást az autójából, majd a kutas ötletére (!) belenéztek a motorházba, ahol egy macskát találtak. A cicust végül a szakszervízben tudták csak kiszabadítani, minden bizonnyal hosszadalmas munkával, hiszen a képek tanúsága szerint le kellett venni a kerekeket, és a féltengelyt, hogy a futómű felől hozzáférhessenek az állathoz, akinek tényleg óriási mázlija volt, hogy semmilyen mozgó alkatrész nem darálta be menet közben. (Mármit a benzinkútra menet közben, hiszen a macsek felfedezése után már autómentővel vontatták a kocsit a szervizbe)

Bizony a hűvös idő beköszöntével előfordulhat, hogy macskák, vagy más állatok (mókus, nyest, görény) költöznek autónkba melegedni a langyos motor közelébe, és mikor elindítjuk az autót esélyük sincs menekülni... Ha természetközelben, vagy kóbor macskás környéken lakunk, és az autónk nem garázsban van, érdemes belenézni, vagy megkopogtatni a motorháztetőt és ha mozgást észlelünk inkább nézzük meg jobban, nehogy baleset történjen. Garázsban tartott autók esetén is érdemes beüzemelni egy ultrahangos rágcsálóriasztót, a lelkiismeretfurdalás és az anyagi károk elkerülésére.

Vannak viszont olyan esetek is, amikor viszont inkább a kocsit kell félteni...

Ma már nem elterjedt annyira a probléma, de kb. 10-15 éve komoly bosszúságot okozott az autótulajdonosoknak az édes kábelek esete. Bizonyos autók (pl. a Mercedes w140, vagy a Citroen Berlingo) egyes szériáinak kábelborításai, szigetelőanyagai illetve antennái olyan - valószínűleg édeskés ízű - anyagból készültek, amit a mókusok és rágcsálók előszeretettel fogyasztottak, használhatatlanná téve ezzel akár az egészen új autókat is, hiszen a kábelborítás rágcsálása közben a vezetékeket is megrongálták, és emiatt pl. nem indult az autó. A bosszantó gond ellen a gyártók először riasztó illatanyagok alkalmazásával próbálkoztak, de véglegesen jó megoldás csak az volt, mikor más anyagokból kezdték gyártnani az említett alkatrészeket. (Gondolom Herr Günther nem dícsérte meg a gyárat, mikor a Feketeerdő közepén beült a ház előtt a Mercijébe az meg cserbenhagyta... Magyarországon ez nyilván nem volt a széles tömegek problémája, de aki manapság kedveli a youngtimereket és erdő mellett lakik, azért jobb ha odafigyel...)

Aztán ismerek olyan labradort, aki rendszámtáblát fogyaszt előszeretettel. Ugyanez a kutyus komoly kiadást okozott a gazdiknak, mikor nyáron hűsölt az autó alatt, és közben unalmában elrágcsálta az ABS vezetékeit...

Ha kedvencünk velünk utazik, más meglepik is érhetnek. Ha 120 km/h - nál reccsenést hallunk a hátunk mögött, ne rántsuk arra a kormányt, amerre nézünk, előbb halkítsuk le a rádiót, utána kezdjünk üvölteni az ebbel, illetve először álljunk félre, és csak ezt követően próbáljuk megruházni, amiért letépte a fejtámla huzatot. Ha boxot veszünk akkor megelőzhetjük az ilyen jellegű baleseteket, de akár a sokkal komolyabbakat is. Egy autóbalesetnél egy biztonsági öv, vagy rögzített box nélkül utazó állatnak gyakorlatilag esélye sincs, de a felgyorsuló test iszonyatos tömege komoly veszély az autóban utazókra is. Ha semmiképpen nem tudunk biztonsági kiegészítőket használni, akkor jó tudni, hogy az állat legbiztonságosabb helye a jobb első ülés előtti lábtér.

No és persze ott vannak a kormányra és váltógombra specializálódott ebek, meg a szomszéd macskái akik direkt kifigyelik mikor tiszta a kocsi, és akkor grasszálnak végig a motorháztetőn :D

Ha ismertek autópusztító állatokat, vagy csodával határos "megúszásokat", ne habozzatok kommentelni.

SN

forrás és képek: www.langlovagok.hu

Egy magyar celeb mondta egyszer: "Van az a pénz, amiért az embernek korpásodik a haja" Hát valami ilyesmi jutott eszembe, mikor hétfőn megnéztem a Dr. Csont (Bones) című amerikai sorozatot az RTLklubon. Egyúttal megértettem azt is, hogy orvos ismerőseim miért nevetnek sírva a Vészhelyzeten...

Cesar Milannal alapvetően nincs bajom, de ez most kicsit sok volt. Az epizód sztorija szerint egy hullát találnak, melyet egy kihegyezett fogú (!) kutya ölt meg. Az ügy felgöngyölítése közben lelepleznek egy kutyaviadal szervező bandát, megtalálják a kutyatelepet is (volt ott minden, a rottweilertől a németjuhászig, kanári szigeteki kutyától az argentin dogig) és a Kutyasuttogót hívják segíteni, aki bemegy a pajtába kb 20 db, méteres láncon tartott örjöngő kutya közé, majd közli a következőket :"ssssss...fekszik" És a kutyák egyként fekszenek le.Ugyanezek a kutyák a laborban békésen fekszenek egymás mellett ketreceikben, és mikor Cesar sorban kinyitja azokat, készséggel mutatják be fogaikat a gipszmintával való összevetésre. A gyilkos egy malinois, aki amikor épp nem gyilkol, teljesen békés és barátságos, olyannyira, hogy a címszereplő akár örökbe is fogadná. "Csak parancsra öl, mert igen jól képzett" hoppá! Tehát adott egy harci malinois, akit verekedtetnek, de mellesleg igen jól képzett, és a telep tulajdonosának "szeretett gazdájának" kedvéért ölt. Hm.

Félreértés ne essék, elmúltam már öt éves, tudom, hogy a film nem azonos a valósággal, meg hogy a Dr. Csont nem dokumentumfilm, de akkor is... Még a sztorival se lenne baj (bár szegény maliknak nem a legjobb PR), csak legalább valami köze lenne a valósághoz.

Az a kisebbik baj, hogy én itt sápítozok, a nagyobbik az lesz, ha Józsi bácsi az epizód után átsétál a szomszéd kaukázusikhoz, hogy akkor ő ezt most kipróbálja :D

"sssss....fekszik"

És Cesar ehhez adta a nevét. Nyilván volt az a pénz.

A tegnapi választások eredményeképpen Budapest új főpolgármestere Tarlós István lesz. Személye  - politikai hovatartozástól függetlenül - megosztja az állattartók véleményét, hiszen egyik oldalról Tarlós nagy állatbarát hírében áll: tavaly karácsony előtt kampányolt az Illatos útról történő örökbefogadás népszerűsítéséért, illetve kérte az állattartókat, hogy a szilvesztei petárdázástól óvják megfelelően állataikat, és a kerti kutyákat is engedják be a házba, hogy megijedve nehogy világgá fussanak. Macskaszeretete is közismert, továbbá szívesen emeli fel szavát az állatkínzások büntetésének komolyabbá tételéért. Másrészről azonban nevéhez fűződik a legvitatottabb állattartási rendelet (ez még óbudai polgármestersége idején született). Vitákra adhat okot egy interjúban kifejtett nézete is, melyben fajtafüggővé teszi a rendeletek szigorú, illetve kevésbé szigorú betartatását, és bizonyos fajtákat egyértelműen veszélyesebbnek tart másoknál, erőteljesen a fajtajelleget helyezve előtérbe, tulajdonképpen kizárva annak lehetőségét, hogy egy "veszélyes" fajta is lehet megfelelően kontrollált. Ugyanebben az interjúban nyilatkozza, hogy, idézem: "ép lelkületű családokban nem dobermannokat, pitbullokat és rottweilereket ölelgetnek a gyerekek"

Gyakorló kutyatartók és oktatók kritizálják a fajtaalapú megközelítést, mondván veszélyes fajta nincs, csak veszélyes egyed. Bizonyára éles vitákat vált ki az újdonsült főpolgármester azon kijelentése is, hogy nagytestű fajtákat lakásban tartani helytelen dolog. (Ami bizonyos esetekben vitathatatlan, de talán nem helyes egy kalap alá venni a felelősségteljes, kutyájának igényeit messzemenően figyelembe vevő, annak testi és ösztönadottságait megfelelő életmóddal és foglalkozással kielégítő gazdát, és a lakótelepi 40 négyzetméteren kellő mozgatás és törődés nélkül kutyát tartó embereket)

Kíváncsian várom ennek tükrében, hogy milyen lesz Budapesten kutyának/kutyásnak lenni. Egyfelől üdvös lenne a szigor, ami a felelőtlen gazdákat sújtaná, akár százezer forintos büntetéssel, másfelől aggódva gondolok arra, hogy a felelősségteljességet kizárólag a fajtaválasztás alapján állapítják meg, a gazda esetleges szakértelmét, hozzáértését és a kutya valós életkörülményeit és tényleges viselkedését figyelmen kívül hagyva.

Vajon lesz e olyan változás, ami nem általánosít igazságtalanul, és valóban azok ellen fordul e a szigor, akik ellen kell? 

Kíváncsian várom...Vagy félnem kellene?

SN

Mondhatnám, hogy elborult dizájnerek és sznobok előnyben, de tulajdonképpen tetszik...Na jó a kaparófa konzolok hagynak némi esztétikai kívánnivalót maguk után, de maga a cucc tényleg olyan, mint egy modern szobor. A mostanában trendi minimalista stílushoz passzolnak. A Retró UFÓ fekhely kicsit nekem már sok, de a birodalmi csillaghajó madáretető is egész pofás.

www.hepperhome.com

www.marmaladepets.com

Angliában - hol máshol - egyre elterjedtebb, hogy az emberek magukkal viszik kutyájukat a munkába. Ben, a csoki labi például egy hotel marketingigazgatójának kutyája, de hétfőtől péntekig "recepciósként" tevékenykedik, örömmel fogad minden vendéget, és sétákhoz is "bérelhető". A vendégeknél nagy sikert arat, ő pedig örömmel végzi "munkáját". (Könyörgöm kaukázusival azért ezt ne próbálja meg senki...)

Vannak persze olyan munkahelyek, ahová semmi esetre sem lehet kutyát vinni. Például annak biztos nem örültem volna, ha a mandulaműtétemkor az altatásom előtt az utolsóként hallott mondat a "Bobi köpöd ki? Mész onnan?" lett volna... De félre a viccet, a munka nem játék, az pedig bizonyított tény, hogy a háziállatok jó hatással vannak gazdájuk kedélyére, miért ne kamatoztathatnák ezt az előnyt a munkaadók is. A kutya jelenléte és simogatása stresszoldó hatású, segít megteremteni az oldottabb légkört és a kutyaséti szünet vitathatatlanul egészségeseb, mint a cigiszünet. Magyarországon persze ennek még nincs hagyománya, pedig lehetne.

Nekem volt olyan szerencsém, hogy kutyámmal közel két évig együtt dolgozhattam, akkori munkahelyemre velem jöhetett (pedig nem volt kutyás témájú hely, egyszerűen csak a főnök kedvelte az állatokat). Kiskutyám hivatásos iratmegsemmisítőként tevékenykedett a cégnél, de konyhamalacként is bevált. Kollégáim kedvelték, sőt a látogatók és a futárok is. Saját tapasztalatom is azt igazolja, hogy kiválóan oldotta a stresszt - mindig ahhoz ment egy kis simire, aki a legfeszültebb volt - és ha valamelyik kollégám kiborult, néha kölcsönkérték egy pár perces sétára, majd határozottan simább arccal tértek vissza. A vendégeink nagy része is kedvelte - természetesen ha valaki félt, vagy idegenkedett tőle, akkor másik szobába küldtem, de ilyen két év alatt ha egyszer kétszer megesett. Olyan azonban többször előfordult, hogy egy hűvösen induló beszélgetést jobb irányba terelt és bizony nem egyszer láttam kereskedelmi igazgatókat, cégvezetőket, laptulajdonosokat öltönyből ingujjra vetkőzve gügyögni az irodánk padlóján ülve, mikozben mondogatták hogy "jóóó kutya, okos kutya" Vicces volt...

Szerintem nagyon sok előnye van az irodai kutyáknak (vagy macskáknak), persze ehhez a szobatisztaság és az alapvető engedelmesség és szocializáció nélkülözhetetlen. A kutyának is jó, ha nem egész nap otthon kuksol egyedül, és nem utolsósorban a munkavállaló is szívesebben marad túlórázni, hiszen nem kell hazarohanni levinni a kutyát. Kell persze egy megfelelő, könnyen tisztítható fekhely, amit egy csendesebb sarokba tehetünk, mert a kutyák hamar kifáradnak az állandó pörgéstől.

Ti vinnétek e a kutyát melózni?

SN

Amikor egy gyerek hisztizik, az alapvetően idegesítő, de mint tudjuk a legjobb ellenszer a figyelmen kívül hagyás. Persze utóbbi nagyon nehéz, ha a hiszti olyan röhelyes, mint az alábbi videón (mellesleg hívom fel a figyelmet a család kutyájára, aki a videón hűen követi anyát, prezentálva a családi egységet a kis ördögfióka ellen) 

De ha mindezt egy kutya csinálja, azon egyenesen halálra röhögi magát az ember:DD

Cambridge-ben már ezt teszik. A Park Spark elnevezésű szuper találmány révén a parkban összeszedett végtermékkel működtethetjük a teret világító lámpákat.

A berendezés a kutyaürülékből felszabaduló metángázt használja a gázlámpa működtetésére. Az ürüléket speciális zacskóval kell felszedni, de ezen kívül semmi extra dolgot nem igényel a gazditól a működtetés, egyszerűen be kell dobni a zacsit a nyílásba ugyanúgy, mint egy szemetesbe. A Park Spark föld alá telepítve észrevétlen marad, így akár a legszebb tér összképét sem zavarja.

Számomra a dolog zsenialitása nem csak abban rejlik, hogy kiválóan hasznosítja a szemetet, hanem abban is, hogy egyúttal motivációt jelent a csomagok felszedésére, hiszen sötétben senki nem szeret kutyát sétáltatni. Tőlünk nyugatabbra persze nem biztos, hogy szükség van ilyen jellegű noszogatásra, de Magyarországon még lenne mit javítani a morálon. Én az önkormányzatok helyében erre a berendezésre biztosan költenék. Addig azonban marad nekünk a kakiösszeszedő szett, a zacsi, meg a zseblámpa...

SN

Ma, miközben nézegettem az alvó kutyuskámat - ilyenkor tudniilik általában elérzékenyülök - az jutott eszembe, hogy vajon melyik az a pillanat, amikor az ember visszavonhatatlanul elköteleződik egy fajta mellett? Mi az oka, amiért az emberfia lelkesen kimondja: "Nekem pedig ezután csak schnauzerem (dogom, palotapincsim, perzsamacskám, sziámi harcos halam stb. tetszőlegesen beillesztendő) lesz, míg világ a világ? Mi az, ami miatt egy bizonyos fajtát folyton kiszúrunk egy kiállításon, vagy az utcán, ami miatt azt az egyet szebbnek, jobbnak látjuk a másik sok száznál, ami miatt annak az egynek elnézzük, hogy hullik a szőre, hogy makacs, mint az öszvér, vagy épp kieszik a vagyonunkból?

Persze evidens, hogy ha ilyen olyan okból van egy bizonyos fajta kutyánk, és tőle sors kegyetlensége folytán búcsúzni kényszerülünk, akkor ugyanolyan fajtát veszünk legközelebb is. Vagy pont nem? Épphogy nem szeretnénk, ha arra a régi kedves kutyára emlékeztetne? Mikor gazdikkal beszélgetek a kutyasulin, általában előbb utóbb felteszem a kérdést: miért ezt a fajtát választotta? Mi dönt? Az észérvek, a precíz tervezés? A szerelem egy gyerekkori élmény alapján?

Talán azért is érdekel ennyire a dolog, mert nekem még soha életemben nem volt alkalmam választani. Gyermekkoromban nagymamámnál voltak kutyák, amit ők választottak, vagy épp hozzájuk került valahogy, felnőttként életem első saját kutyáját pedig a vakszerencse - meg egy fehér Skoda Fabia tulaja - dobta utamba.

Most úgy áll a helyzet hogy egy darabig megintcsak nem fogok választani, (második kutyának nincs itt az ideje, az elsővel pedig már megbeszéltem, hogy ő sosem hal meg, tehát ennyi). Így hát marad a találgatás: mások mi alapján szeretnek bele egy fajtába?

Félreértés ne essék, kedvenc fajtáim nekem is vannak, voltak, de ha konkrétan választanom kéne egyet most, bizony bajban lennék. Gyerekkoromban évekig német dogról álmodoztam, pontosan tudom azóta, hogy egy könyvben csodálatos fotót láttam egy kék dogról, ami akkora volt ülve, mint a mellette álló kisgyerek. Most felnőttként már más szempontokat is figyelembe veszek, és belátom, hogy a dog nem nekem való, és nem biztos, hogy megadná, amit várok egy kutyától. Most épp a meglévő kutyám mintájára a schnauzerek a szívem csücskei, az eszem azt mondja ők valók nekem leginkább, de megmagyarázhatatlan vonzódásom van a dobermannok iránt, illetve úgy gondolom, ha már ennyi szép magyar fajtánk van, illene olyat választanom, mondjuk egy magyar agarat. Lelkiismeretem meg azt súgja ha tehetem, legközelebb is mentsek meg egy bármilyet, útszélről, sintértelepről, vagy ahonnan az utamba sodorja az élet.

Aztán meglátom a parkban Dokit, a fehér óriást és arra gondolok egyszer valaha azért lesz egy német dogom is...

SN

Pár nappal ezelőtt készült a CNN riport, amiben egy - nem viccelek - pandává festett kutya rohangál a parkban, majd feltűnik egy teknősnek festett és nyírt kutyus is. Sajnos a riporthoz tartozó cikk szerint a kutyák festése és átalakítása valamilyen más állattá egyre nagyobb divat Kínában. Az egészen fiatal kutyákat és macskákat is festik, hogy jobb áron adhassák el őket. A gazdák és a festést végző kozmetikusok szerint a kutyák élvezik, hogy feltűnést keltenek, és sikerük van. A szőkítés, festés procedúra 7-8 órán keresztül is eltarthat, és időről időre meg kell ismételni a kívánt külső megtartásának érdekében. 

Mary Peng, a pekingi Központi Állatkórház vezetője szerint a szőkítés és a festés nemcsak veszélyes, hanem olykor halálos is lehet az állatokra nézve. Az állatoknak gyártott festékek egy részét nem tesztelték állatokon. A festék az állat bőrén keresztül felszívódhat, vagy festés közben lenyalhatja magáról. Érkezett be hozzájuk olyan beteg cica akit sziáminak festettek be, hogy értékesebb legyen.

Nem tudom mi ijesztőbb ebben a történetben. Az, hogy tenyésztők befestik az állatokat, a nagyobb haszon reményében? Az hogy a divat kedvéért veszélyeztetik az állatok egészségét? Vagy az, hogy gazdák az állatok legkisebb tisztelete nélkül teszik nevetség tárgyává legjobb barátjukat?

Az eredeti cikket és videót angol nyelven itt találjátok. 

Festett csau-csau, pandának álcázva Zhengzhouban, Kína - Henan tartomány.

Kölyök csauk 3 hónap körüliek lehetnek.

 Tigrisnek befestett golden retriever.

Fotók: Donald Chan (Reuters)
Forrás: edition.cnn.com

Egy chilei táncoló kutya készül Youtube nézettségi rekordot dönteni. A felvételt, amin egy Carrie nevű golder retriever táncol Merengue-t, hat nap alatt 1,2 millióan tekintették meg. A Merengue egy latin-amerikai tánc stílus ahol a táncosok általában szorosan egymásba kapaszkodva táncolnak.

A csillogó zöld ruhába öltöztetett eb bonyolult pörgés-forgás sorozatot ad elő a közönség legnagyobb örömére. A partnere egy vörös inges úr aki a tánc közben egyszer fel is kapja kutyáját, megpörgeti majd a lába közé csúsztatja.  

A kutya teljesítménye lenyűgöző, de egyszerűen nem tudok napirendre térni a zöld ruha felett, és az is bántja a szemem, hogy a három percen át egyensúlyozik a hátsó lábain. Egy golden nem épp a legkönnyebb testfelépítésű kutya, ráadásul diszpláziára hajlamos...

Nem szeretnék beülni abba az akadékoskodó táborba, aminek tagjai a karácsonyi videónk kapcsán is azon voltak kiakadva, hogy hogy teszik a kutyák a díszeket a fára, vagy miért van golyója a kan kutyáknak, de ez már nekem akkor is sok. A dog dancingben tudtommal limitálva van a kutya két lábon tölthető ideje, továbbá meghatározott szabályok vannak a jelmezt illetően. (Konkrétan ha jól tudom - de javítsatok ki - a kutyát öltöztetni tilos.) Valószínűleg épp azért, hogy a bemutatón az eb megőrizhesse méltóságát, és ne váljon olcsó bohóckodássá az egész...

Az eb teljesítményét nem vonom kétségbe, a tanítás is nagyon figyelemre méltó, és még azon sem lehet fennakadni, hogy a kutya nem örömmel dolgozna. De mégis. Én nem tudom felhőtlen örömmel nézni...

A K9 feliratú pólók, pulóverek, hámok közkedveltek kutyás körökben, sőt Jerry Lee is K9-es rendőrkutya volt a filmben elhangzottak szerint. De mi valójában a K9 és honnan ered az elnevezés. A választ a II. világháború idején, Amerikában kell keresnünk.

Pearl Harbour után nem sokkal, az Amerikai Kennel Club és egy „Kutyák a védelemért” nevű csoport kutyatulajdonosokat keresett, hogy minőségi állataikat katonai célokra adományozzák. A hazafias érzelmű amerikaiak több ezer kutyát adtak így a hadseregnek.

1942 márciusában megalakult az úgynevezett K-9 alakulat az „újoncok” kiképzése végett. Ez a kifejezés azután általánosan elterjedt a hadikutyák képzésénél, illetve később a hadseregen kívül is. Talán kevesen tudják, de a K-9 nem valami titkos kód, egyszerűen egy fonetikus szójáték az angol „canine” szóból.

A „beszolgáltatott” kutyák eleinte több mint 30 fajtából kerültek ki, később szűkült a kör, és már többnyire csak német juhászokat, belga juhászokat, dobermannokat, és óriás schnauzereket alkalmaztak. A szervezet közel 19.000 kutyát kapott 1942 és 1945 között, ezek 45 százaléka azonban alkalmatlannak bizonyult a kiképzésre.

Az első tervek csupán 200 kutya kiképzését vették célba, de ezt hamar túlszárnyalták. A „Kutyák a védelemért” csoport magasan képzett civil trénereket alkalmazott, akik mindannyian önkéntes alapon, fizetség nélkül vettek részt a programban. Az őrzésre kiképzett kutyákra igen nagy volt az igény, így a program túlnőtte az eredeti kereteket, 1942-től már a tengerészet és a parti őrség számára is küldtek ki kutyákat.

A kutyák 8-12 hét alatt kapták meg az alapkiképzést, ez alatt kellett alkalmazkodniuk a szigorú katonai rendhez. Megtanulták végrehajtani az alap feladatokat, mint pl. ül, marad, hozzám, és egyebek. A kiképzés része volt továbbá, hogy elviseljék a szájkosarat, a gázmaszkot, és nyugodtan utazzanak katonai járműveken, valamint képesek legyenek dolgozni fegyverropogás közepette is. A sikeres alapkiképzést specializálódás követte...

A folytatáshoz kattints ide.

Ugye mindenkinek megvannak azok a mondatok, amiktől nevető, vagy rángógörcsöt kapunk a parkban, illetve esetleg menekülőre fogjuk, attól függően milyen a kérdéses kutya gazdi összeállítás.

Nem bánt, csak játszik! - Az egyik legnagyobb klasszikus. Többnyire fiatal, bohókás, ámde 60 kilónál nehezebb kutyusok gazdáinak szájából hangzik el, tacsival, palotapincsivel, vagy bármilyen kistestű kutyával közlekedő nyugdíjas nénik, esetleg gyerekes anyukák megnyugtatására. Az, hogy a kutya bánt, vagy valóban játszik, tulajdonképpen lényegtelen, egy jóindulatú mancslegyintéssel is képes lenne ugyanis leteríteni "játszópartnerét" aki általában kellőképpen megrémül. Még veszélyesebb a mondat, ha a kutya igazából gyilkolni szeretne, de a gazdi ezt következetesen játéknak fogja fel...

Visszajön mindjárt, csak... - A mondat második feleként bármilyen kiegészítés használható, a kutya ettől még permanensen nem jön vissza.

Az én kutyám nem szereti a boxereket/vizslákat/stb. - ezzel nem lehet vitatkozni, ha a szóban forgó fajtájú kutyával vagyunk, inkább álljunk odébb...

Ez nem lehet belga juhász, mert azoknak hosszú a szőre! - ez már érdekesebb kihívás, meg lehet próbálni meggyőzni alkalmi beszélgetőpartnerünket, hogy csak tudjuk már, milyen kutyát vettünk. Aki ritka fajtát tart, bizonyára gyakran hallja, hogy milyen aranyos keverék, mondjuk én pont másik cipőben járok: keverék kutyámba akarják mindenáron bebeszélni, hogy schnauzer (jó, hasonlít, de nem az) A legkedvesebb ilyen sztorit egy kiállításra járó vásárlónktól hallottam, akinek történetesen középschnauzerje volt. Elmondása szerint a párbeszéd, ha jól emlékszem, a következőképpen zajlott:

- Jé, ez egy Kerry blue?
- Nem, ez egy schnauzer.
- Áááá azok nagyobbak!
- Az óriások igen, de ez egy közepes.
- Ugyan! Ez egy Kerry blue. Utánanézhetne kislány, hogy milyen kutyája van, ha már ilyet tart...

Hát mit lehet erre válaszolni???

Szegénynek azt miért kell cipelni? - Saját kutyámat sétáltattam a Dunánál, mikor egy szembejövő hölgy kérdezte ezt. Kiskutyám egy óriási fadarabot vonszolt éppen büszkén...

Gondolom mindenki hallott már hasonlókat, osszátok meg, mulassunk együtt.:DD

SN

A legöregebb

Egy átlagos, lakásban tartott macska élettartama 9-16 év. Ezt jócskán túlszárnyalta Creme Puff aki Texasban élt, 1967 augusztus 3-án született, és 2005 augusztusában hunyt el, ez testvérek között is 38 év...

A legnehezebb

Esélye sem volt a korelnökségre a queenslandi Himmynek. Az ivartalanított nőstény macskának csak 10 év jutott, de 21,3 kilóval ez is szép teljesítmény.

2003-ban trónkövetelő jelentkezett a posztra: az Oroszországban élő öt éves Katy 20 kilót nyomott, mikor gazdája szerette volna, ha bekerül a Guiness Rekordok könyvébe, mint legnehezebb élő macska. A könyv szerkesztői azonban – a felelős állattartásra való tekintettel – többé már nem fogadnak jelölést ebben a kategóriában, mert nem szeretnék ilyen jellegű versenyre sarkallni a macskatulajdonosokat.

A legszaporább

Dusty tudott volna mesélni a gyereknevelés rejtelmeiről. Ő maga 1952 –ben született ugyancsak Texasban és élete során összesen 420 kölyköt hozott a világra.

A legidősebb anya

Kitty ugyan „csak” feleennyi, 218 kölyköt hozott a világra élete során, az utolsó kettőt azonban 30 éves korában, ezzel beírta magát a rekorderek közé, mint legidősebb anya, de még a legidősebb macska versenyben is tisztes helyezést érne el!

A nagy utazó

Kölyöknevelés helyett mással töltötte az időt Hamlet, aki egy Torontoból induló gépen tűnt el, cirka hét hétre. Becslések szerint ez alatt kb. 600.000 kilométert utazgatott.

9 élet

Andy egy floridai szenátor, Ken Myer macskája. Egy bérház 16. emeletéről esett ki, de túlélte… egy másik névtelen hőst 80 nap elteltével találtak meg egy földrengésben összedőlt ház romjai alatt Taiwanban, 1999-ben.

És akinek csak megszületni volt nehéz...

Blackie-re gazdája Ben Rhea 15 millió Fontot hagyott végrendeletében...

SN

Ma már a holtodiglan sem amolyan szimpla kis családi összejövetel, mindenki szeretné feldobni valamivel. Ennek egyik kiváló módja, ha a kutyával hozatjuk be a gyűrűket, ahogy ezen a videón például. Persze a kutyát betanítani melós dolog, és nem is kockázatmentes (Itt pl. a filmen is látható tavacska volt a veszélyforrás, vízimádó kutya lévén ugyanis félő volt, hogy inkább fürdik egyet. Így, talán senki nem haragszik meg, ha elárulom, hogy a gyűrűk valójában nem voltak a kosárban, biztonsági okokból.)

Legtöbben talán csak arra vágynak, hogy kedvencük - aki ugye családtag - jelen legyen az esküvőn, sőt néha szívesebben látott vendég lenne, mint egy olyan távoli rokon, akit gyerekkorunk óta nem láttunk, de azért ugyanannyiért eszik, mint a többiek, és még be is szól a menyasszonyi ruhára... Szó se róla igazán meggyőzőek a  mellékelt fotók, amik alapján alkalmi öltözetet is rendelhetünk ebünknek, hogy ne szégyenkezzen a nagy napon.

Igen ám, de míg a kétlábú vendégek jórészt maguk döntenek arról, hogy el akarnak e jönni, illetve, hogy ha már ott vannak, milyen szinten eszik és isszák betegre magukat, addig a kutya nem önszántából megy és nem is biztos, hogy jól érzi magát. Jómagam annak idején, mindenképp szerettem volna, ha a kutyánk is részt vesz az esküvőnkön, aztán a családom lebeszélt róla, és utólag nem bánom. Az az érvük, hogy a vendégek egy része nem látná szívesen, nem igazán hatott meg, hiszen a mi esküvőnkről volt szó, aki a kutyánkat nem szereti, ne jöjjön, gondoltam első körben, de aztán végiggondoltam azt is, hogy ő (mármint a kutya) hogyan érezné magát, illetve, hogy rám milyen hatással lenne a jelenléte. Hiszen ha együtt megyünk valahová, a fél szemem mindig rajta, de ez - ha én vagyok a menyasszony - teljességgel kivitelezhetetlen. Én nem éreztem volna jól magam, így aztán lemondtam a dologról, végtére lássuk be, kiskutyám nem érezte volna át a dolog jelentőségét, és nem is vette sértésnek, hogy kimaradt. Jól döntöttem: egyrészt az esküvő napján melegrekord volt, másrészt éjfél után Kusturica vágás nélkül felvehette volna a Macskajaj kettőt a bulin, úgyhogy biztos vagyok benne, hogy nem érezte volna jól magát 80 illuminált ember - köztük a gazdái - társaságában.

Egy évvel később vendégként többedmagammal aztán vittem kutyát esküvőre, és bizony beigazolódott, hogy jól döntöttem korábban. Először jó bulinak tűnt, mondván maradnak a kutyák, amíg jólesik, azután a panzió kenneleket biztosít számukra. Nos, a baj ott kezdődött, hogy a kenneleken méteres lyukak tátongtak, a kutyákat nem hagyhattuk ott, a panzió szobájában pedig nem mertük, így maradt a kocsi, hát nem lehetett nagy élmény nekik, de nekünk sem, lelkiismeretfurdalásom volt, így kb. másfél óránként jártam sétáltatni...

Egy szó mint száz, nekem nincsenek jó tapasztalataim. Másoktól is hallottam már, hogy a kutyának egyáltalán nem esett jól a zaj, a tömeg, és bár a leesett falatokat szívesen fogadták, persze elintézték magukat vele, hiszen egy átlag kutyagyomor nincs ipari mennyiségű oroszkrém tortához szokva...

Szóval ha az esküvő egy szolid kerti parti, ahol mindenki szereti a kutyát, de senki nem eteti, ahol van aki figyeljen rá, de nincs tömeg, akkor esetleg...?

SN

Mi kell egy amrekikai kasszasikerhez? Gyerek és kutya, izgalom és kutya, vicces szereplők és kutya. Lassie és Benji után most íme 5 másik kedvenc akik belopták magukat a közönség szívébe.

	Szereplő neve: Fang (Agyar) Fajtája: Nápolyi Masztiff  Film: Harry Potter Filmek (2001 - máig)  Leírás: Fang a kedves szeretnivaló óriás, Hagrid kutyusa. Fang a film szerint egy Boarhound (ősi kutyafajta), de a filmben szerepét 4 különböző nápolyi masztiff alakította.
	Szereplő neve: Hooch (ejtsd: Hucs) Fajtája:Bordeaux-i dog Film: Egyik kopó, másik eb (1989) Leírás: Rendőr-kutya komédia, a főhős Scott Turner – akit Tom Hanks alakít – társául szegődik Hooch, a nyáladzó rosszcsont kutya, az egyetlen aki segíthet Turnernek felderíteni egy gyilkosságot. Hooch-ot a filmben "Beasley" a bordeaux-i dog alakítja.
	Szereplő neve: Toto Fajtája: Cairn Terrier Film: Óz a nagy varázsló (1939)  Leírás: Totót a filmben Terry játssza, a Cairn Terrier. Bár a filmben végig kan kutyusként szerepel, Terry igazából szuka volt. A hollywoodi állat tréner Carl Spitz heti 125 dollárt kapott Terry szerepléséért.
	Szereplő neve: Frank Fajtája: Mopsz Film: Sötét zsaruk /Men in Black/  (1997), Sötét zsaruk 2 /Men In Black 2/ (2002) Leírás: A filmben Frank egy átlagos mopsz kutyának néz ki, de valójában álruhás földönkívüli. Frank-et mind a két filmben egy nagyon jól képzett Mushu nevű mopsz alakítja.
	Szereplő neve: Beethoven Fajtája: Bernáthegyi Film: Beethoven (1992) Leírás: A nyáladzó bernáthegyi egy pillanat alatt új családja központi szereplőjévé válik, de állatorvosa titokban életére tör. Beethoven nagyon neveletlen kutya, csínytevéseinek gyöngyszemei:  kiissza a vizet az akváriumból, gazdája táskájába vizel, megeszi az asztalról a hálaadásnapi vacsorát és még sok más.

Nati

Sátoraljaújhely belvárosából kitiltották a kutyákat, mostantól nem lehet kutyát sétáltatni a főtéren. Az Önkormányzat döntésének oka: a kutyások a legelemibb szabályokat sem tartották be, és a közelmúltban majd egymilliárd forintból felújított főtéren csak gyűlt a kutyapiszok. A közterületfelügyelők eddig csak figyelmeztettek, most már büntetnek is. Budapest belvárosának nagy része is tabu az ebek részére.

Mi kutyások hajlamosak vagyunk felháborodni, mikor kitiltanak valahonnan, de tény, hogy a kutyapiszok felszedés még mindig nem általános a kutyás körökben. Pedig egymásnak ártunk ezzel, hiszen így egyre kevesebb hely lesz a kedvencek eregetésére, mert a kutyapiszok egyértelmű bizonyíték és jó indok a tiltásra. Más kérdés persze, hogy indokot mindig lehet találni, de legalább mi magunk ne szolgáltassunk... A termést felszedni nem nagy ügy, felszerelés is van hozzá, mégis azt tapasztalom, hogy sokaknak "ciki" a kakitakarítás. 

SN

Te jó ég, már több, mint egy éve, hogy elkészítettük a karácsonyi videónk, A Doggy Christmas Surprise folytatását, Doggy Summer címmel. El nem tudom mondani mi minden történt azóta, de most hogy mindannyian megbuggyanunk ebben az időben, jólesik felidézni milyen volt a forgatás. (Már csak azért is, mert nyakig vizes volt mindenki.)

2009 nyara igen meleg volt. Egy reggel viszont elég kellemetlen idő volt, na pont az volt az a nap, amikor forgatni szerettünk volna. Azért nekiálltunk, hiszen kellően fanatikusok vagyunk. A napnak volt ideje előbújni, mert szemétszedéssel indítottunk. Nagyon komoly mennyiségű szeméttől tisztítottuk meg a tó partját, annak ellenére, hogy nem készültünk komolyabb felszereléssel erre. „Élmény” volt puszta kézzel a sörösüvegeket, kajamaradékokat, hogy más jellegű maradékról ne is szóljak…

Volt forgatókönyv, de mégis nehéz volt összehozni a jeleneteket, mert mindenki máskor ért rá, volt, akinek előbb mennie kellett, volt, aki később jött. Végül két napot kellett a forgatásra szánni, mert egyrészt rossz idő volt, másrészt a kutyák kiütötték magukat. Következő alkalommal már készültünk boxokkal, hogy két jelenet között pihenni tudjanak. Szerencsére Gyulánk jóvoltából a vágás profi, így nem tűnik fel, hogy „máshol vannak a felhők”, vagyis hogy néha egy jelenet két része is két nap anyagából van összerakva.

Gondok akadtak a vizes jelenetekkel is, hiszen a történet szerint a kutyák jönnek, kipakolnak, majd pancsiznak. Azonban mint említettem, a jeleneteket nem sorrendben vettük fel, ezért időbe telt pl. míg egy egy kutyát megszárítottunk. Ez főként Yodnál, illetve az én kutyámnál, Skodánál okozott gondot. Előbbi vizes szőrrel úgy fest, mint egy csapzott kisegér, Skoda meg kb. úgy, mint egy hetek óta kóborló szerencsétlen. Szóval szárogattunk, fésülgettünk, még jó, hogy meleg volt.

Sörből meglepően kevés esett áldozatul, ha jól emlékszem három. Egy magamfajta sörrajongónak már ez is sok, de nem a kedvenc márkám volt, úgyhogy kibírtam. Strandlabdából csak egy fogyott és az sem konkrét jelenetkor, hanem Gyulánk lazulásának esett áldozatául. „Csak kiveszem a másik kutyámat játszani” – így valahogy.

Ami a kutyák munkáját illeti, nehezebb dolguk volt, mint előző karácsonykor, hiszen egyrészt a terep is ingergazdagabb volt, másrészt hőség volt, meg napsütés. A feladatokat is tőlünk távolabb kellett végrehajtani. Mivel a filmben nem szerepelnek emberek, fontos, hogy a kutyák viselkedése azt az illúziót keltse, hogy maguktól csinálnak mindent. Ezért elég távol kellett mennünk ahhoz, hogy az árnyékunk se látszódjon a felvételen, illetve ügyelnünk kellett arra, hogy az utasításra váró kutyák ne nézzenek a kamerába, mert még a végén olyan lett volna, mint a Szomszédok befejező jelenetei, ahol Etus, meg a többiek mélyen a kamerába nézve igen életszerűen elmondják a frankót. 

Este egyik kutyát sem kellett altatni aznap. És azt hiszem mi is jól aludtunk, miután lekezeltük a napégésünket és eltávolítottuk az ipari mennyiségű homokot a cipőnkből, ruhánkból, fülünkből, szánkból…

Jó volt na. (Kivéve Yoda gazdájának Évinek, akinek feltörték a kocsiját, amíg forgattunk.)

SN

Az 1966-os Foci VB minden bizonnyal tartogatott izgalmas pillanatokat a labdarúgás szerelmeseinek. Nekünk kutyásoknak azonban sokkal érdekesebb Pickles története. A fekete fehér keverék kutyus 1966. március 27-én gazdájával, David Corbettel sétált, mikor egy bokor aljában rábukkant az egy héttel korábban ellopott Jules Rimet trófeára. Az értékes tárgyat akkorra már egész Anglia kereste, 30.000 Fontra volt biztosítva, tolvaja váltságdíjat is követelt érte, melynek átadását azonban a rendőrök elpuskázták, minden bizonnyal ezért hagyta sorsára a kupát egy parkban.

Pickles gazdája természetesen a rendőrséghez fordult, ahol egy darabig őt is gyanúsítottként kezelték, de végül tisztázta magát, Pickles pedig nemzeti hős lett. Gazdájával együtt meghívást kapott a döntő utáni bankettre, ahol az angolok akkori legfényesebb futballcsillaga Geoff Hurst tányérját nyalta tisztára. David, a gazdi 6000 Font jutalmat kapott az angol futballszövetségtől. Nem járt rosszul, mai értéken számolva ez közel 36.000 Fontnak felel meg, ami majdnem 12 Millió forint.

Pickles 1967-ben pusztult el, saját pórázával fojtotta meg magát, miközben egy macskát próbált elkapni. 2006-ban az angliai ITV csatorna filmet is forgatott Piclesről, "A kutya aki VB kupát nyert" címmel

A kupát egyébként 1983-ban újra ellopták, (ekkor már Brazíliáé volt), azóta sincs meg.

SN