Korábban már volt szó arról, hogy Budapesten betarthatatlan és a kutyások számára felháborító rendelet van érvényben, melynek értelmében csak pórázon szabad a kutyákat közterületen sétáltatni. Ennek betartását úgy tűnik a tavasz eljöttével fokozottan ellenőrzik a népszerű városi kutyaeregető helyeken, mint például a Hajógyári Sziget. A témáról mindenkinek véleménye van, kutyatartóknak, kutyaszeretőknek, kutyát nem szeretőknek, merőben eltérő. Valahol mindenki érintett, sőt sértett. A kutyatartók sértettek, hiszen - a vállalhatatlanul viselkedők miatt - a normális kutyatartók kényszerülnek illegalitásba, de sértettek azok is, akik félnek a kutyáktól és így nem érzik biztonságban magukat. 

Ahhoz, hogy eljöhessen az az idő, amikor a címben szereplő mondat mindenki számára természetes lesz, még sok tennivalónk van. Mert be kell látnunk, hogy Magyarország kutyatartási kultúrája bőven küzd még kihívásokkal. Mert bár a Tükör Iskolákban keményen dolgoznak azon, hogy az onnan kikerülők valóban méltó képviselői legyenek a kutyás társadalomnak, attól sajnos most még igaz, hogy a mostani szabályoknak van némi alapja. Nevezetesen azok, akik egyáltalán nem képesek kontrollálni a kutyájukat, és ezzel veszélyeztetik annak testi épségét, sőt extrém esetben másokét is. 

A póráz nem megoldás. A póráz egy meglehetősen kezdetleges eszköz a probléma elfedésére. Olyan, mint mikor az orvos gyógyszert ír fel egy tünetre, ahelyett, hogy megkeresné a betegség okát, és azt kezelné. A póráz veszélyes. Elhiteti a gazdával, hogy uralja a kutyáját, pedig nem, sőt. Egy világéletében pórázon tartott kutyának esélye sincs megtanulni, hogyan kommunikáljon más kutyákkal, és sosem lesz behívható. Ennek következtében potenciálisan veszélyes lesz a környezetére. Aztán ha a póráz egyszer elszakad, vagy a gazda elejti, akkor csak a kétségbeesett és hatástalan kiáltozás marad. Az, hogy a gazda, vagy az épp körülötte lévők esnek e kétségbe, az a kutya méretétől, habitusától és aktuális szándékától függ. 

Minden kutyának joga lenne tehát póráz nélkül élni, de a gazda felelőssége lenne, hogy a szükséges tudás elsajátítását követően csatolja azt le, közterületen. Egy jó kutyaiskolában ma már póráz nélkül folyik az oktatás, hogy a gazda szembesüljön az esetleges behívási és egyéb problémákkal, és képes legyen megoldani azokat.

Egy jobb kutyás világ kulcsa tehát a tanulás és nem a póráz, illetve némi odafigyelés, és annak a felismerése, hogy attól, hogy mi szeretjük a kutyánkat, még nem biztos hogy más is. Egy megfelelően kézben tartott, szocializált, póráz nélkül sétáltatott kutya, egy figyelmes gazdával sokkal kevésbé veszélyes, mint egy pórázba és szájkosárba gondosan becsomagolt "zsákbamacska" aki ha elszabadul, ki tudja hol áll meg. És akkor még csak az emberek szempontjait vettük figyelembe. Hogy a kutyának mennyivel jobb az első változat, azt mondani se kell.

Bízzunk benne, hogy a mostani szabályokat hamarosan megváltoztatják. Az viszont a kutyások feladata, hogy alaptalanná tegyék azokat.

SN