Te jó ég, már több, mint egy éve, hogy elkészítettük a karácsonyi videónk, A Doggy Christmas Surprise folytatását, Doggy Summer címmel. El nem tudom mondani mi minden történt azóta, de most hogy mindannyian megbuggyanunk ebben az időben, jólesik felidézni milyen volt a forgatás. (Már csak azért is, mert nyakig vizes volt mindenki.)

2009 nyara igen meleg volt. Egy reggel viszont elég kellemetlen idő volt, na pont az volt az a nap, amikor forgatni szerettünk volna. Azért nekiálltunk, hiszen kellően fanatikusok vagyunk. A napnak volt ideje előbújni, mert szemétszedéssel indítottunk. Nagyon komoly mennyiségű szeméttől tisztítottuk meg a tó partját, annak ellenére, hogy nem készültünk komolyabb felszereléssel erre. „Élmény” volt puszta kézzel a sörösüvegeket, kajamaradékokat, hogy más jellegű maradékról ne is szóljak…

Volt forgatókönyv, de mégis nehéz volt összehozni a jeleneteket, mert mindenki máskor ért rá, volt, akinek előbb mennie kellett, volt, aki később jött. Végül két napot kellett a forgatásra szánni, mert egyrészt rossz idő volt, másrészt a kutyák kiütötték magukat. Következő alkalommal már készültünk boxokkal, hogy két jelenet között pihenni tudjanak. Szerencsére Gyulánk jóvoltából a vágás profi, így nem tűnik fel, hogy „máshol vannak a felhők”, vagyis hogy néha egy jelenet két része is két nap anyagából van összerakva.

Gondok akadtak a vizes jelenetekkel is, hiszen a történet szerint a kutyák jönnek, kipakolnak, majd pancsiznak. Azonban mint említettem, a jeleneteket nem sorrendben vettük fel, ezért időbe telt pl. míg egy egy kutyát megszárítottunk. Ez főként Yodnál, illetve az én kutyámnál, Skodánál okozott gondot. Előbbi vizes szőrrel úgy fest, mint egy csapzott kisegér, Skoda meg kb. úgy, mint egy hetek óta kóborló szerencsétlen. Szóval szárogattunk, fésülgettünk, még jó, hogy meleg volt.

Sörből meglepően kevés esett áldozatul, ha jól emlékszem három. Egy magamfajta sörrajongónak már ez is sok, de nem a kedvenc márkám volt, úgyhogy kibírtam. Strandlabdából csak egy fogyott és az sem konkrét jelenetkor, hanem Gyulánk lazulásának esett áldozatául. „Csak kiveszem a másik kutyámat játszani” – így valahogy.

Ami a kutyák munkáját illeti, nehezebb dolguk volt, mint előző karácsonykor, hiszen egyrészt a terep is ingergazdagabb volt, másrészt hőség volt, meg napsütés. A feladatokat is tőlünk távolabb kellett végrehajtani. Mivel a filmben nem szerepelnek emberek, fontos, hogy a kutyák viselkedése azt az illúziót keltse, hogy maguktól csinálnak mindent. Ezért elég távol kellett mennünk ahhoz, hogy az árnyékunk se látszódjon a felvételen, illetve ügyelnünk kellett arra, hogy az utasításra váró kutyák ne nézzenek a kamerába, mert még a végén olyan lett volna, mint a Szomszédok befejező jelenetei, ahol Etus, meg a többiek mélyen a kamerába nézve igen életszerűen elmondják a frankót. 

Este egyik kutyát sem kellett altatni aznap. És azt hiszem mi is jól aludtunk, miután lekezeltük a napégésünket és eltávolítottuk az ipari mennyiségű homokot a cipőnkből, ruhánkból, fülünkből, szánkból…

Jó volt na. (Kivéve Yoda gazdájának Évinek, akinek feltörték a kocsiját, amíg forgattunk.)

SN