Ilyen helyeken az ember ezerféle sztorit olvashat arról, hogy mennyire csodálatosak az állatok, mennyire szeretjük a kutyáinkat, bla-bla… De akkor most nézzünk szépen magunkba. Van azért az a pillanat, amikor megőrjítenek. Amikor legszívesebben szétcincálnád, ágyelőt csinálnál belőle, de minimum kirakod a teraszra. Amikor felrémlik, hogy miért is nem aranyhalat vettél inkább, vagy páfrányt… Na, rémlik már? Éjjel kettőkor átszellemült vakarózás hangja ébreszt, a héten ötödször, és ebből négyszer nem tudtál visszaaludni. Ugye? Vagy amikor századszorra is megpróbálja ugyanazt a stiklit, vagy csak „szimplán” sz..rba fetreng a moziba indulásod előtti utolsó gyorsanleviszem csakegypercre séta alatt.

A kutyatartásnak millió előnye van, csodálatos dolog megosztani velük az életünket. De igenis vannak árnyoldalak. Hullik a szőrük, néha büdik, és igenis vannak idegesítő szokásaik, vagy tulajdonságaik. Amikről persze nem tehetnek, de ettől még ott vannak, és megőrjítenek. Titeket mivel borít ki a kutyátok?