Ahogy mondják, nem az a baj, hogy nagy az Isten állatkertje, hanem hogy alacsony a kerítés. Ezen néha nevetünk, de ha állatvédelemről van szó, inkább sírunk... A Noé állatothon alapítvány munkatársainak áldozatos munkáját nem kell bemutatnunk. Nem véletlen, hogy tettekkel, anyagiakkal, vagy akár csak együttérzéssel is sokan támogatják őket, Webáruházunk Facebookos játékát is ők nyerték meg, mivel ők kapták a legtöbb támogatói szavazatot.
Weboldalukat böngészve akadtam rá a "Sokkoló" menüpontra, amiben - bár a cím alapján ezt vártam volna - nem borzalmas állapotban lévő mentett állatok, hanem hihetetlen sztorik vannak összegyűjtve arról, hogy egyes embereknek mit jelent az állattartás, mit jelent egy kutya, vagy egyáltalán csak mennyire képesek értelmes párbeszédre, vagy szövegértelmezésre. Minden tiszteletem a Noésoké, hogy rendelkeznek annyi humorral a látott szörnyűségek közepette, hogy egy ilyen gyűjteményt is létrehoztak, mulatságunkra, okulásunkra, szörnyülködésünkre...
Kedvcsinálónak íme egy történet:
A Noé Állatotthon telefonja megcsörrent egy szép tavaszi napon:
- Jó napot kívánok, Noé Állatotthon Alapítvány, miben segíthetek?
- ITTEN BANDUKOL EGY KUTYA! - harsogja válaszként a telefonba egy be nem mutatkozó hang.
- Ööö... és pontosan hol?
- HÁT ITTEN AZ ÚTTESTEN!
- Pontosan milyen úttesten?
- HÁT ITTEN A NAPLÁS ÚTON! ITTEN SÁNTIKÁL!
- És szuka vagy kan?
- AZ LESZ!
- Öööö..? Tehát szuka vagy kan?
- KAN! DE ÚGY NÉZEM VEMHES IS!
- És esetleg meg tudja fogni, míg odaérünk?
- NEM, MERT IGEN SEBESEN MOZOG! DE NEM IS ÉREK ERRE RÁ! - és se szó, se beszéd kinyomja a telefont.
ööö...
SN
forrás: www.noeallatotthon.hu
